Előszó
Ki másnak is ajánlhatnám első regénykísérletemet, mint anyámnak ? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog hunyni könyvem gyöngéi fölött, valamint szemet hunyt már vagy egy könyvtárra menő...
Tovább
Előszó
Ki másnak is ajánlhatnám első regénykísérletemet, mint anyámnak ? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog hunyni könyvem gyöngéi fölött, valamint szemet hunyt már vagy egy könyvtárra menő megíratlan ostobaságom fölött.
Az olvasótól nem kívánhatok hasonló gyöngéd elnézést, azért jó is lesz, ha elmondom a Fenn és Lenn rövid genezisét, hogy legalább a felelősség egy részét elhárítsam azokra, kik velem szemben a felbujtó szerepét játszották.
Ugy volt, hogy az Egyetemes Regénytár szerkesztősége az 1889-ik év folyamán 1000 frankos regénypályázatot hirdetett. A pályázat ösztönzött arra, hogy tollhegyre tűzzek egy tarka mesét, mely akkoriban föl-fölbukkant szemeim előtt, libbenő szárnyakon körülcsapongott, mondhatom: szinte üldözőbe vett. megszületett a Fenn és Lenn.
A birálók első sorban dicséretükkel tüntették ki pályamüvemet, a dijat nem itélhették oda neki, mert a regény már külalakjánál fogva igen nagy volt, terjedelme nem felelt meg a pályázat föltételeinek.
Kiadóim fölszólitására ujra átdolgoztam regényemet.
Ezzel az olvasó kezébe adom. Ha elsőszülöttemnek, - kitől végre sem tagadhatom meg teljesen apai gyöngédségemet, - ha elsőszülöttemnek, mondom, sikerül az olvasót egy estén át szórakoztatni: akkor betöltötte hivatását.
Vissza