Előszó
Részlet a könyvből:
Templeton lakói
A decemberi nap hideg fénye sápadtan halódott. Egyetlen felhő se zavarta meg az ég kékjét. A fák ágain apró dérkristályok miriádjai csillogtak.
Hatalmas szánkó közeledett az úton. A füstölgő hófehér lovak párája sűrű felhőként gomolygott orruk, szájuk körül. A gyeplőt egy húsz és egynéhány éves néger fiú tartotta kezében: arcát lilára csípte a fagy, szeméből könnyet facsart az északi szél.
A régimódi nagy szánban csak ketten ültek: Temple Marmaduke meg leánya, Erzsébet.
Temple Marmaduke pennsylvániai kvéker családból származott.
Még iskolás korában szoros barátságot kötött Effingham Edwárddal, egy nyugalomba vonult őrnagy fiával.
Ez az Edwárd idővel megnősült, majd mikor apjától nagy vagyont örökölt, nem sokat töprengett azon, hogy pénzével mitévő legyen. Első gondolata az volt, hogy vagyonával tehetséges, de pénztelen barátjának segítségére siessen.
Társultak egymással. Philadelphiában alapították meg vállalatukat, melyben Edward csak titkos társként szerepelt. A régi katonacsalád gőgös fia jobban szerette, ha nem tudják meg róla, hogy pénzét kereskedelmi vállalkozásban gyümölcsözteti. Marmadukeban sók volt a vállalkozó szellem s ez nagy munkaszeretettel, józan óvatossággal, bőséges tapasztalatokkal párosult, Edward ellenben jól tudta magáról, hogy benne mindebből semmi sincs. Az ügyek vezetését tehát mindenestül barátjára bízta.
Szorgalmas munkában teltek az évek egészen addig, míg ki nem tört az északamerikai szabadságharcnak nevezett háború. A két barát messzire került egymástól. Marmaduke a nép, Effingham pedig az uralkodóház pártjára állott. Effingham apja ezredébe lépett s miután mindenét barátjára bízta, a harctérre ment. Soha többé nem látták viszont egymást.
Vissza