A leányok neveléséről

Előszó

Fénelon Francois de Salagnac de la Mothe 1651 augusztus 6-án született Perigordban, a Fénelon kastélyban. Cahorsban, majd Párisban végzett tanulmányok után a párisi Saint-Sulpice papnevelő intézetbe lépett, hogy jövő élethivatására előkészüljön. Még egészen fiatal lelkipásztor volt, amikor a református vallásról a katolikus Egyházba visszatért nők részére alapított Nouvelles Catholiques igazgatója, majd több belföldi hittérítő szervezet irányítója lett. Ezen tevékenysége közben látott bele oly mélyen a női lélekbe, hogy 1687-ben megírhatta a De l'éducation des filles című művét. Ez a munka olyan hírnevet szerzett neki, hogy két évvel annak megjelenése után a burgundi hercegnek, XIV. Lajos unokájának gondozásával megbízott Beauvilliers hercege meghívta őt annak nevelésére. A kis herceg makacs, indulatos, durva, a kegyetlenségig vad, Saint-Simon állítása szerint valóságos emberi szörny volt. Fénelon minden idejét vele töltötte, minden istenadta képességét és tudását latbavetette és csodát művelt vele. A pokoli jellemből szelíd, nyájas, türelmes embert nevelt, aki a legkomolyabb elhatározással készült elő a származásával járó magas küldetésre. Ennek a nevelői munkának emléke Fénelonnak a Télémaque című örökéletű műve. Fénelon 1695-ben Cambrai érseke lett. Ebben a méltóságban fejezte be gazdag munkásságú életét 1715-ben.
A leányok neveléséről szóló értekezés Fénelonnak időrendben is, értékben is a legelső műve. Harminchatéves korában írta és így ez a mű bizonysága annak, hogy a halhatatlan író mily korán képes volt mélyreható elemzésre. Fénelon a művét nem szánta a nyilvánosságnak. Hűséges barátjának, Beauvilliers hercegének és feleségének kérésére írta vezérfonal gyanánt tizenhárom gyermeküknek, köztük öt leánynak a nevelésére. Egy családnak szólt, de megfelelt minden családnak és a leánynevelés, de sok tekintetben minden nevelés alapvető művévé lett. Vissza