Felvidék

Előszó

Szent István koronájának legragyogóbb ékköve a Felvidék.
Neve egyet jelent a természeti szépségek anyagi értékek kimeríthetetlen gazdagságával; a nemzeti históriából kiragyogó nagy nevekkel; százados műkincsekkel; történetpatinás városokkal; diákéveink legkedvesebb emlékeivel.
Tájképi szépségei fölött történelmi levegő terjeng mindenütt. Földje a szabadságért rajongók, küzdők, vérezők és a szabadság ellen törők ősi földje. IV. Béla alkotó-, Csák Máié romboló szelleme-, Stibor-Giskrá gonoszsága, Balassa féktelenkedése-, Bocskay, Bethlen dicsősége-, Rákóczi honszerelme-, Karaffa kegyetlenkedése-, Zrínyi Ilona bátorsága-, Árpád vezér akarása kél és száll itt örökké, felhő, köd alakjában, lehúll a fáról a sárguló levéllel, aztán újra kihajt a fűszállal, életre kel a feslő bimbóval, együtt örökli a hanttal, kővel, kalásszal, a patak mormoló vizével az új ivadék, aztán ő is elmegy arra, amerre a szél fujja és megint visszatér abban a ködben, mely olykor-olykor megül a tájakon.
A hegyek ormain búsongó várromok ülnek. Itt Dévény, Bolondóc, Murány, ott Znió, Salgó, Ajnácskő, Zboró és annyi-annyi más. Történeteik apró mozaikdarabjai a nemzet ezeréves történetének. És ezek a történetkék ragyogók, színpompában sziporkázók, örömre, büszkeségre, a nagy elődök iránti hálára, kegyeletre ösztönzők, s ha néha-néha akad is bennük egy-egy árnyéka a fénynek, bár paradoxonnak látszik, de ez az árnyék is ragyog, mert besugározza, megaranyozza azt a honfiúi erények mindent kockára tevő áldozatossága, mely mindenha annál magasztosabban nyilatkozott meg, mennél erőteljesebb akart lenni a rájuk boruló árnyék.
Talán sehol a világon nem ül annyi rege az időmart, életüket leélt várköveken, mint a Felvidéken. Regék azokból az időkből, mikor még címeres lobogók lengtek a rézfödeles tornyokon,... mikor kürtszava zendült a bércek fölött s hatalmas dinaszták, megannyi kiskirályok tengernyi szolganépe nyüzsgött a vár alatt. Mikor a sziklavárak kongó termeiben szőtték az ármányt, honmentő terveket,... mikor a bércek alján, völgyek ölén meg-megvillant a szabadságért küzdők fegyvere és hatalmas várurak váraik tornyából a bécsi István-torony felé "mutogatlak: oda megyünk! Vissza