Felvételi feladatok és lehetőségek a felsőoktatási intézményekben 1991.

Előszó

E kiadvány célja, hogy segítse az egyetemek, főiskolák felvételi vizsgáira készülőket.
Ezt háromféle módon teszi:
1. Az első rész táblázatai segítségével a felvételiző felbecsülheti, hogy milyenek a felvételi esélyei az egyes felsőoktatási intézményekben és ki tudja választani azokat, ahová a legnagyobb sikerre van reménye.
E táblázatok tartalmazzák a jelentkezők és a felvettek számát és az ezekből számított jelentkezési arányt, valamint a ponthatárt, amely felett a pályázókat felvették (a táblázatok a pótfelvételek és pótátjelentkezések lezárása előtt készültek, így azok adatait nem tartalmazzák). A korábbi évek ponthatáraiból és jelentkezési arányaiból következtetni lehet az 1992. évire. A következtetéseknél azonban figyelembe kell venni, hogy a felvételi intézményi feltételrendszere változik. Az intézményi ponthatárok önmagukban nem hasonlíthatók össze, csak úgy lehet összevetni ezeket, ha figyelembe vesszük a sajátos intézményi felvételi feltételeket és pontozási szempontokat. Mi tehát a pályázni készülő teendője?
Kiszámítja várható pontszámát. Ez többé-kevésbé jól becsülhető előre. A középiskolából hozott pontok megfelelő pontossággal számíthatók (számítási módjuk olvasható a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban). A felvételi vizsgán szerzett pontok általában 7-8 ponttal kisebbek a középiskolából hozott pontoknál. A középiskolából hozott és a felvételi vizsgán szerzett pontok összege a várható felvételi pontszám.
Ezek után keresni kell olyan felsőoktatási intézményeket, karokat szakokat (szakpárokat), amelyek
- megfelelnek a pályázó elképzeléseinek, vágyainak,
- az előző évek ponthatára, a jelentkezők száma alapján megfelelő eséllyel kecsegtetnek a bejutáshoz.
A választható intézményeket, karokat, szakokat, ezek címeit, jelentkezési feltételeit, képzési időtartamát, a felvételi vizsga tárgyait, az 1992. évi irányszámokat a Felsőoktatási felvételi tájékoztató 1992. tartalmazza a felvétel általános tudnivalóival együtt. Ennek tanulmányozását javasoljuk.
A pályázó remélhetőleg több olyan intézményt talál majd, ahol szívesen tanulna tovább és ahová felvételi pontszámai elegendőék lesznek. Ezek közül a legjobban vágyottra nyújtsa be pályázatát, de két másikat is jelöljön meg, hogy ha a megpályázott intézményre nem lesznek elegendőek a felvételi pontjai, átjelentkezzen a másikra. Nagyon javasoljuk a pályázóknak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. 1991-ben sok pályázó elszalasztotta ezt az esélyt, és 92 pontjával nem jutott be a szombathelyi tanárképző főiskola magyar-német szakpárjára, ugyanakkor a budapesti, egri, nyíregyházi vagy szegedi azonos szakpárra, ahol 84-90 körül volt a ponthatár, felvették volna, ha oda átjelentkezett volna. Sok ehhez hasonló példát lehet felhozni szinte minden felsőoktatási intézménytípusból. A táblázatok hasonló intézménytípusokat (tudományegyetem - tanárképző intézmények - tanítóképző főiskolák - óvóképzők; közgazdasági jellegű intézmények; egészségügyi felsőoktatás; agrárintézmények; műszaki intézmények) azért közlik egymás mellet, hogy a számba jöhető esélyek együtt legyenek mérlegelhetők. Vissza