Féltucat lány

Előszó

Féltucat lány.
Hatan voltak, hat lány. Nagy, családi házkan éltek, a széles, hosszú országút közepén, amelynek egyik vége London középpontjából indult ki és egészen Hertfordig vezetett.
Christabel gyakran álldogált az ablakban és nézte az út élénk forgalmát. Christabel a család legfiatalabb tagja volt. A család legfiatalabb tagja természetesen csak másodrangú szerepet játszhat a család legidősebb tagja mellett, de Maud, a legidősebb, olyan szerény és engedékeny volt, hogy a tizennégyéves kis fruska valósággal uralkodott rajta.
A szőkehajú Lilias, korban a második, tökéletes hölgy volt és Nan is már hosszú, nagylányos ruhákat viselt. De haja még kislányos fürtökben omlott vállára, mert nagyon dús, szép haja volt és édesanyja sajnálta levágatni. Nan volt a legszelesebb tagja a családnak, folyton szaladgált, ugrált és kisebb-nagyobb baleseteket idézett fel. Ilyenkor szép, dús haja kócosan röpdösött kipirúlt arca körül.
Elsie hálát adott Istennek, hogy még csak tizenhat éves és nem nagylány. De ha fiatalabb testvérei nem tisztelték tekintélyét, egyszerre eszébe jutott, hogy három hónap múlva tizenhét éves lesz és ennélfogva más elbánást követelhet. De a naponta megújuló harcok, viták ellenére, a testvérek nagyon szerették egymást és sehol sem érezték magukat olyan jól, mint egymás körében.
A Rendell-lányok közül mindegyiknek megvolt a maga külön tehetsége. Mindegyiket úgy taníttatták, hogy legalább egy valamiben tökéletesítse tudományát. Maudnak kitűnő hallása volt, nagyon szépen zongorázott, naponta két óra hosszat skálázott és további két óra hoszszat játszotta kedvenc darabjait. Ezalatt az idő alatt, Elsie mindig bezárkózott a hálószobába és ilyenkor finom hegedűhangok szűrődtek ki a csukott ajtón át. Nan-nak külön padlásszobácskája volt, ahol fafaragással foglalkozott és mellékesen, az ujjait is faragta néha. Vissza