Félterpeszben

Fülszöveg

Keresztury Tibor, a Debrecenben élő irodalomkritikus kötetében azokat az interjúkat gyűjtötte egybe, amelyek az Alföld hasábjain 1989 januárjától 1991 márciusáig láttak napvilágot. A sorozatban Keresztury kérdéseivel Esterházy Pétert, Zalán Tibort, Csengey Dénest, Szőcs Gézát, Kukorelly Endrét, Sziveri Jánost, Parti Nagy Lajost, Márton Lászlót, Szilágyi Ákost, Markó Bélát, Csordás Gábort, és Marno Jánost ültette papír elé. Az olvasó itt ugyanis nem hagyományos értelemben vett beszélgetésekkel találkozik: Az interjúk írásban készültek, a kérdezetteknek előre elkészített, egymásra szándék szerint rímelő, ám mindig testreszabott kérdésekre kellett felelniük. Mindegyik interjú olyan így, mintha a válaszadó valamelyik hőse lépne elénk - ezúttal nem képzeletbeli, hanem valóságos figuraként, a saját kötetei borítójáról már ismerős néven.
A névsorból kitűnik, hogy Keresztury Tibor a sorozatban a magyar irodalom egyetlen korosztályának, az 1950 környékén születetteknek tizennégy jellegzetes íróegyéniségét szólaltatta meg. Arra törekedett, hogy ebben a sorban lehetőleg minden műnem, műfaj, irányzat és életpálya szerepeljen. Összefűzve, egymás után rendezve e beszélgetések azonban nem csupán különálló és érdeklődésre számot tartó arcképek. Többek ennél: beavatnak bennünket egy közös történetbe, abba a históriába, amely elmondja, hogy hogyan lett a hetvenes évek második felében elinduló "fiatal irodalomból" a kilencvenes évek elejére "derékhad", középgeneráció. Mindez mégsem nemzedéki portré (éppen a megkérdezettek hárítják el helyenként igen élesen a felkínált, az induláskor hellyel-közzel még használható, másfél évtized elteltével azonban számukra láthatóan tökéletesen érvénytelenné lett címkét), hanem az irodalomtörténet-írásnak egy különös módja, "magántörténelem-cserepek" és ars poeticák, sikerek és kudarcok, filológia és esztétika - két évtized, a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulóján, írókról és költőkről, akik a jelenkori magyar irodalom nehezen megkerülhető szeletét képviselik. Vissza