Feltámadás I-II.

Fülszöveg

A Feltámadás sorredben az utolsó az író nagyterjedelmű regényei között. Alapgondolatát egy valóságban megörtént bírói eset adta, melyet az író ügyvéd barátjától halott.
Nyehljudov herceg, a gazdag, művelt földesúr, esküdtként vesz részt egy bírósági tárgyaláson. A vádlott: rosszhírű nő, a vád: meggyilkolta és kirabolta egyik "vendégét", Szmelkov kereskedőt. Nyehljudov megdöbbenve ismeri fel a lányban hajdani szerelmét, akit ifjúkorában nagynénje házában elcsábított, majd elhagyott. Felébred benne a lelkiismeret: úgy érzi, ő indította el Katyust a lejtőn, jóvá kell tehát tennie, amit ellene étett. És követi az ártatlanul elítélt lányt Szibériába, a száműzetésbe, hogy feleségül vegye, s így adjon elétételt neki. De Katyusa, noha szereti Nyehljudovot - vagy tán éppen ezért - elutasítja a herceget. A Szibériába vezető hosszú és küzdelmes út nemcsak a száműzetés felé visz: Katyusa számára egyúttal a felemelkedés, az emberré válás útja is. A száműzött forradalmárok között társakra, igaz barátokra lel, egy új, tisztultabb élet kezdődik számára.
E regényében Tolsztoj megrajzolja Katyusa Maszlova tragikus sorsát, majd újjászületését, Nyehljudov herceg vezeklését és törekvését az új életre. Ugyanakkor bemutatja a tönkrejutott, nincstelen orosz falut, a cári börtönt és foglyait, a szibériai száműzetést és a forradalmárokat. Megdöbbentő képet fest a bíróságról, az egyházról, a magasrangú hivatalnoki karról, a cári Oroszország egész államrendjéről és társadalmi berendezéséről.
A világirodalom története nem ismer még egy művet, amely ilyen hévvel, a nemes erkölcsi érzés ilyen mély tisztaságával tárná fel a tőkés rend és az önkényuralmi rendőrállam kiáltó igazságtalanságait, mint Tolsztoj remekvűve, a Feltámadás, mely egyúttal a világirodalom egyik legszebb szerelmi regénye. Vissza