Feltámadás

Előszó

Részlet a könyvből:

A tavasz most is megmutatta hatalmát, akármennyire igyekeztek is a városban százezrével élő emberek áldásos munkáját megneheziteni. Hiába kövezték ki az utakat, hiába nyesték és nyirbálták a fákat, hiába kergették el a madarakat és a többi állatokat közelükből a szénporral és petroleumbüzzel, a tavaszi nap mégis győztesen végezte munkáját. A sétányokon kizöldült a fű, a kevésbbé forgalmas utcákon itt-ott felütötték fejüket a fűszálak a követ közt is, a fák és bokrok barna rügyei dagadni kezdtek, a fecskék, galambok és verebek kijavitották fészkeiket, vagy ujakat épitettek, a legyek pedig a falakon a napfényben sütkéreztek. A gyermekeken is meglátszott a tavaszi nap jótékony hatása. A felnőtteken kevésbbé lehetett a természet ujjáébredése feletti örömet észrevenni; nem látszott meg rajtuk, hogy az isten szép tavaszi napja békére és egyetértésre hangolta, jóságra és barátságra inditotta volna őket; ők minden évszakban ugyanazok maradtak és ma ép ugy, mint máskor, csak azon gondolkoztak, hogy mikép lehetne egymást megcsalni, kinozni, bántani és hatalmukat másokkal éreztetni.
A kormányzósági főváros börtönének irodájában sem látszott, hogy isten az állatok és emberek örömére mily szép napot hozott fel az égre; itt mindenben hideg egyformaság uralkodott. Tegnap este is érkezett egy törvényszéki átirat, amely azt a parancsot tartalmazta, hogy április 28-ának reggeli kilenc órájára három vizsgálati fogságban levő egyén vezettessék elő. Vissza