Félszáz év krónikája

Előszó

Ezer évvel ezelőtt, 996-ban Géza fejedelem előrelátó politikája eredményeként megszületett Pannonhalmán (az akkori Szent Márton-hegyen) az első magyar iskola. Sokan és sokszor leírták már, magam is egyetértek vele, hogy őseink amíg a honfoglalással Magyarország földjét vették birtokukba, addig az iskolák alapításával az európai kultúrához csatlakoztak, annak részévé, részesévé váltak. Az ezer évhez képest egy kis iskola ötven esztendeje jelentéktelennek tűnhet. Jelentősége csak akkor nő meg, ha múltján végigtekintve magunk is meggyőződünk arról, hogy ott és akkor jött létre, ahol és amikor arra a legnagyobb szükség volt, amikor még csak kevesen mertek hinni a kis alma mater megszületésében Vincellértelepen.
Fél évszázad egy intézmény életében nem túl nagy idő, de azért mindenképpen méltó arra, hogy megemlékezzünk az öt évtized küzdelmeiről, eredményeiről. Nem csupán ezért, mert a jubileumot illik megünnepelni, sokkal inkább azért, hogy utólag is tisztelettel fejet hajtsunk azok előtt, akik a legnehezebb időszakban, a háború után is vállalkoztak arra, s hogy iskolát alapítsanak Érd külterületén, a vincellérház környékén. Jöttek a majdani szülők, a szomszédok, segítettek nemcsak az építkezésben, hanem a felszerelések előteremtésében is. Ha nem lenne túlzottan profán a metafora, azt írnám, hogy nemcsak az alapító atyák, hanem sokkal inkább az alapító anyák kiáltása, kitartó tenniakarása eredményezte az iskola létrejöttét. Vissza