Előszó
Tudtuk, hogy Berlinben leszünk és ezt már akkor tudtuk, amikor még a körülzárt Leningrádban voltunk. A lángoló Szevasztopolban, Sztálingrádnál, a kurszki hőségben gondolatban már előttünk állt...
Tovább
Előszó
Tudtuk, hogy Berlinben leszünk és ezt már akkor tudtuk, amikor még a körülzárt Leningrádban voltunk. A lángoló Szevasztopolban, Sztálingrádnál, a kurszki hőségben gondolatban már előttünk állt Berlin.
1941. június 22-én azt mondtuk, hogy az oroszok már kétszer megfordultak Berlinben: 1760-ban és 1813-ban és hogy most érkezünk harmadszor.
"Nyugaton az utóbbi években sok film készült a II. világháborúról. Vannak köztük óriási mammutvállalkozások a normandiai partraszállásról, az ardenni csatáról, kiváló rendezők, operatőrök, világsztárok közreműködésével, azonban egy közös vonásban megegyeznek: azt sugallják, hogy a háború minden terhe az amerikai katonák vállára nehezedett. Ez az álláspont sértő és veszélyes is egyben. Új nemzedékek nőttek fel, melyek nem ismerik a háborút, de nekik is tudniok kell az igazságot, azt, hogy ki állította meg a hitleri hadsereget, ki mentette meg Európát a fasizmustól. Történelmi tény, hogy Hitler fő erőit elsősorban a győzedelmes Vörös Hadsereg semmisítette meg.
A film történelmi hitelét emeli, hogy a rendező, Ozerov 1939-től szolgált a hadseregben, közkatonaként kezdte, s őrnagyként szerelt le. Szlabnyevics operatőr harckocsizó volt, Bondarjev forgatókönyvíró - az első frontíró, haditudósító - tüzérparancsnok volt. A film készítői tehát szemtanúi, s mi több, résztvevői voltak az általuk készített film cselekményének."
"E monumentális filmalkotás jelentőségét szemlélteti az a tény, hogy első két részét a világ 40 országában egyszerre mutatták be 1970. május 9-én."
Vissza