Felsőörs Prépostsági templom helyreállítása

Előszó

Részlet:

A felsőörsi egykori prépostsági templom nemcsak a Balatonvidék egyik legnagyobb románkori építménye, hanem egész XIII. századi építészetünk egyik legsajátságosabb és legeredetibb emléke is. Különleges alaprajzi elrendezésével, tér- és tömegalakitásával már régen magára vonta a kutatás figyelmét, de összefüggései bizonyos mértékig mindig rejtve maradtak. Az 1943-ban megkezdett Lux G. féle falkutatás - mely a templom déli homlokzatának egy részére, a szentélyapszisra és a szentélynégyzetre terjedt ki - nagy eredménye, hogy a korábban barokknak hitt oldalfolyosókat az előkerült ikerablakok, falszerkezet, stb. alapján románkorinak igazolta. A szentélyapszis külső részén két támpillért elbontva előkerült a szentély befalazott két románkori ablaknyilása és a harmadik - középső - könyöklője. (Ez utóbbi maradványt sajnos az 1943-ban készült ablak-rekonstrukció eltüntette). A szentélynégyszög fal letisztítása után kiderült, hogy a felületek nagy részén a középkori vakolat megvan. Sajnos a további "tisztogatási munkák" inkább kárára, mint hasznára voltak a románkori felületnek. Stokkoló kalapács tette tönkre a hajó, a szentély és a diadalív profilozását.
Ennek a nagyon rövid lélegzetű kutatásnak eredményei kétségtelenül haladást jelentettek a templom építéstörténetének tisztázása utján. Az oldalfolyosók emeleti - karzat - részét azonban nem tudta beilleszteni a románkori együttesbe, így az oldalfolyosókat földszintesnek képzelve a románkori állapotot "bazilikális" elredezésűnek hitte. Az 1965-ben befejezett helyreállítással kapcsolatos régészeti és falkutatások a templom egykori képére vonatkozó elképzeléseinket lényegesen megváltoztatták, de még mindig maradt számos olyan probléma, amelyet nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Vissza