Felsőmagyarország és a revízió

Előszó

Részlet:

"Jancsó Benedek a Holnap Magyarországáról szóló tanulmányában 1929-ben írta, hogy - "Trianon óta a magyar nemzeti politikának két sarkpontja van: a revízió és az idegen uralom alatt szenvedő magyar kisebbségek kérdése és egyiknek megoldása sem függ csupán tőlünk. Érettük nem tehetünk egyebet, mint kitartóan küzdeni, míg meg nem oldódnak valamilyen reánk nézve kedvező és előnyös formában. Ez a határidő azonban inkább távolabbi, mint közelebbi." - Úgy hiszem, hogy Jancsó Benedek, amikor ezt írta, valószínűleg arra gondolt, hogy az egész kontinens, vagy talán az egész föld általános vágya és igénye a rend, a békés fejlődés, az igazság és az életjogok iránti kölcsönös megértés után fogja adni azt a nemzetközi keretet, melyen belül revíziós követeléseink kielégítése, mint egy mozaikrész helyet kaphat, mert hiszen igényeink, követeléseink különlegesen, egyedül nem igen valósíthatók meg, amíg mögöttük, mint hajtóerő csak Magyarország integritási eszméje, a mi jogos nemzeti életigényeinkre vonatkozó viszonyító anyagunk és szervezkedésünk áll. Revíziós törekvéseinknek igen helyes érzékkel követett alapeszméje mindig az volt, hogy velök és bennök nem izolálódtunk csupán a magyar nemzeti követelések területére, hanem beleilleszkedtünk a helytelen békediktátumok és az ezek szellemétől még mindig szaturált nemzetközi szervezetek által létesített és vezetett világkép megmásítását követelő mozgalomba, mert ma a revíziós eszme nemcsak a miénk, akik elsőnek, Trianon óta hirdettük, hanem egész Európáé és Amerikáé, nagyrészt a győzőké is - néhány satellesüktől eltekintve, - egyszóval mindazoké, akik belátják, hogy a páriskörnyéki békék által alkotott rendszer súlyos egyéni, nemzeti, állami és kontinentális gondokkal sujtotta az emberiséget." Vissza