Félrebeszéd

Fülszöveg

Kettős évforduló indokolja, hogy Péntek Imre új kötete, melyet a kezében tart, kedves Olvasó, éppen az idei könyvhétre jelent meg, hiszen a Kilencek bemutatkozó antológiája, az Elérhetetlen föld L negyven, a költő második verseskönyve, az Édesség anti-reklám pedig harminc esztendeje látott napvilágot. S ideje is volt már a Félrebeszéd kiadásának, mivel az alkotó legutóbbi kötete, a Vi(g)aszkereskedés óta immár hét év telt el. Ez idő alatt a „legújabb versek" főként alkalmi jelleggel születtek, s Péntek Imre pályáján inkább a szerkesztői munka került előtérbe. A szövegek válogatása, kötetbe szervezése közben szándékosan hagytunk ki ismertebb költeményeket (mint a Borzong a vén tyúk, a Baleseti jegyzőkönyv egy gondnoknő haláláról vagy a Szigetek), mint ahogy szándékoltan történt a ciklusokba sorolás nélküli, nagyjából kronologikus elrendezés is. Úgy véljük, a többi vers olvasható másutt, s ez az anyag ebben a formában teljes, mondhatjuk ma divatos szóval: egyfajta olvasat lenyomata,... Tovább

Fülszöveg

Kettős évforduló indokolja, hogy Péntek Imre új kötete, melyet a kezében tart, kedves Olvasó, éppen az idei könyvhétre jelent meg, hiszen a Kilencek bemutatkozó antológiája, az Elérhetetlen föld L negyven, a költő második verseskönyve, az Édesség anti-reklám pedig harminc esztendeje látott napvilágot. S ideje is volt már a Félrebeszéd kiadásának, mivel az alkotó legutóbbi kötete, a Vi(g)aszkereskedés óta immár hét év telt el. Ez idő alatt a „legújabb versek" főként alkalmi jelleggel születtek, s Péntek Imre pályáján inkább a szerkesztői munka került előtérbe. A szövegek válogatása, kötetbe szervezése közben szándékosan hagytunk ki ismertebb költeményeket (mint a Borzong a vén tyúk, a Baleseti jegyzőkönyv egy gondnoknő haláláról vagy a Szigetek), mint ahogy szándékoltan történt a ciklusokba sorolás nélküli, nagyjából kronologikus elrendezés is. Úgy véljük, a többi vers olvasható másutt, s ez az anyag ebben a formában teljes, mondhatjuk ma divatos szóval: egyfajta olvasat lenyomata, szubjektív kánont képez. E gyűjteményben benne van mindaz, amit Péntek Imre ösztönös tehetséggel és kiemelkedő mesterségbeli tudással (tekhné-vel) megalkotott költészetéről jellemzően elmondhatunk: a bátor kísérletező hajlam (a szonett különböző módosulataitól a szabadversig), az (ön)ironíkus hangvétel, a groteszk látásmód, a filozofikus-gondolati temperáitság, s dominánsan az aktuális országállapot, politikai helyzet és társadalmi berendezkedés kíméletlen kritikája. Mindezek azt igazolják, hogy a költő érzékenyen reagál a környező világ rezdüléseire, de nem jobbítani szeretné azt, nem propagál, csak konstatál, megmutat. S a kritika terminus, melyet fentebb használtunk, éppen ezért kantí értelemben is értendő: boncolgatja, elemzi a mindennapi életjelenségeit.
Másrészt mesteréhez, József Attilához hasonlóan mindezt több nézőpontból is megteszi, ez szüli a korai költeményekben megmutatkozó bizonytalan identitást, a gyökértelenség, otthontalanság érzését is és eredményezi a vándorlás, az úton levés vágyát (még ha reméljük is, hogy Zalában, ahova visszatalált, jól érzi magát, s végleg marad). Jóllehet a Félrebeszéd korpuszába két tájverset is beválogattunk, kedvezve ezzel azoknak a kritikusoknak, akik Péntek Imrét, az Éjféli pályaudvar első néhány darabja alapján, népi költőnek nevezik, a szövegek döntő hányada közéleti vonatkozású költemény. Ezek mögött felelősen gondolkodó, a jelentős többséggel ellentétben nem behódoló, megalkuvó értelmiségi szerzőt láthatunk. Aki fel meri emelni szavát, bátran ír a (poszt)szocialista rendszer visszásságairól, hangot ad rossz közérzetének és nemcsak számba veszi a veszteségeket, de „meg is becsüli" azokat, mint amit egyedül sikerült kimenteni az általános felfordulásból. Vissza