A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai III.

Előszó

A természet testei egymássali szorosb érintkezésöknél különféle tüneményeket mutatnak. A testek ugyanis ezúton vagy uj tulajdonokat nyernek, miket rajtuk csak átmenőleg észlelünk, anélkül, hogy ezáltal külemökben vagy súlyukban változnának; vagy pedig maradó anyagi változást szenvednek, s ennek folytán uj testeket képeznek, melyek az eredetiektől mind külemökre, mind pedig egyéb tulajdonaikra nézve különböznek. Az előbbiek tárgyalása a szorosb értelemben vett természettan, az utóbbiaké a vegytan körébe tartozik.
Péld. Ha a pecsétviaszt posztóval dörzsöljük, úgy az uj tulajdont nyer, melynél fogva könnyebb testeket - például papírszeleteket - képes magához vonzani. A pecsétviasz, mely ezáltal lényegében semmit sem változott, e tulajdonát ismét elveszti. - Ha valamely acélrúdon delejrúdat vonunk ismételve végig, úgy az előbbi - mint már tudjuk - delejes tulajdont nyer, mely által ugyanis a vasat magához vonzza, s mely tulajdonát hosszabb ideig megtartja, a nélkül, hogy csak legkisebb anyagi változást is szenvedett volna. Az acél most is csak acél, ugyanaz, a mi előbb volt, és csak abban különbözik előbbi állapotától, hogy most képes a vasat vonzani, mely tulajdona előbb hiányzott. (Természettani tünemények.)
Ha a fényes vas hosszabb ideig érintkezik nedves léggel, úgy az végre egészen átrozsdásodik. E rozsdában nem találjuk föl többé azon tulajdonokat, melyek a vasat jellegzik, következéskép ez utóbbi minden előbbi sajátságait elveszté; s ha mind a vasat, mind pedig a belőle képződött rozsdát megmértük, azt találandjuk, hogy az uj test (a rozsda) súlya nagyobb, mint volt eredetileg a vasé. Mi történt ez esetben a vassal? - egyesült az a légben létező bizonyos anyagokkal, s egy maradólag és tökélyesen uj testet képezett. Vissza