Feljegyzések (dedikált példány)

Fülszöveg

A Nobel-díjas Elias Canetti nagy művei: ifjúkori regényremeke, a Káprázat, a három évtizeden át írt Tömeg és hatalom és az öregkori önéletrajzi trilógia (A megőrzött nyelv; Ili A hallás iskolája és A szemjáték) már az író életében megjelentek magyarul. Az életmű azonban még egy rendkívül izgalmas területet tartogat; Canetti feljegyzéseit. Az író fiatalkora óta vezetett naplót (magánhasználatra), írt ugyancsak magánjellegű jegyzeteket, és kezdettől gyűjtögette különféle természetű gondolatait. Vannak köztük a történelem, a köz ügyeit érintő aforisztikus meglátások, írókollégák természetéről, módszereiről szóló eszmefuttatások, „embertani megfigyelések" (mitológiai, antropológiai szövegek kommentárjai), írói ötletek, sugallatos aforizmák és utópiacsírák. Utópiái szinte mind egyetlen gondolatból nőnek ki, akár a magból a fa: a halál létjogosultságát nem szabad elismerni. Minden rossz forrása ez, hogy az ember behódol a halálnak. Elvben örök életre születik, de az ideológiák (a filozófiák és a vallások) kibeszélik ezt a fejéből. A halál (és a halállal korrumpálok) elleni harcot Canetti egy pillanatra sem hagyja abba; a fantázia síkján mindig ő nyer, a valóságban mindig ő veszít. Győzelmei örökéletvariációk, vereségei a halottai. Közben azonban makacsul folytatja párbeszédét szellemi őseivel (Montaigne, Quevedo, Stendhal stb.), élőnek tekinti mindazokat, akik élő szövegeket hagytak hátra. Vannak irodalomtörténészek, akik a Feljegyzések-ben látják az életmű aranytartalékát.
A fedélen R. Magritte: "A látóhatár titkai" című művének részlete látható. Vissza