Előszó
Az amerikai vendég.
A levél Amerikából jött, megösmertem a bélyegéről. A mama is rögtön tudta, mert ő ha ránéz a borítékra, rögtön tudja, hogy ki írta a levelet. Az én mamám a világon mindent...
Tovább
Előszó
Az amerikai vendég.
A levél Amerikából jött, megösmertem a bélyegéről. A mama is rögtön tudta, mert ő ha ránéz a borítékra, rögtön tudja, hogy ki írta a levelet. Az én mamám a világon mindent tud, ettől eltekintve is. Tudja mikor vagyok éhes, mikor vagyok fáradt és bármennyire titkolom is, rögtön észreveszi, ha álmos vagyok.
Mondom, most is, amint rápillantott a levélre, megállapította, hogy Béla bácsi írt Amerikából.
Béla bácsi nagyon ritkán írt nekünk. Talán minden két évben egyszer. Ez azért történt így, mert nagyon sok volt mindig a dolga és nem ért rá. Amerikában az idő pénz, azt mondja a papa. Én ezt nem értem, de azt se értem, hogy repül a hajó a levegőben és a rádióban hogy hallani, amit a másik városban beszélnek.
A Béla bácsi levele nagy örömet okozott a családban, mivel azt írta, hogy meggazdagodott és honvágya támadt. Aztán azt írta, hogy haza fog jönni szép hazájába, mert be akarja mutatni kedves nejét és egyetlen fiacskáját, ki éppen egyidős énvelem. Mondom, mindenki örült. A papa könnyezett is.
- Nagy csirkefogó volt ez a Béla, nem fogadott soha szót. De akarat, az volt benne. Nagy, kemény akarat. Keresztül is törte magát az életen.
Vissza