Felhők könnye

Előszó

Kecskés Borbála első könyvét ajánlhatom olvasóinak. A költő könyvét úgy vettem kézbe, hogy egy teljesen egyéni hangot alkotót ismerhettem meg, aki másképpen ír, eltér a megszokottól és a népies líra is jelen van verseiben. Annyira beleilleszkednek hangjában a magyarság érzései, hogy új hangot szólaltat meg a már-már Petőfin-Aranyom felnőtt versírók, költők hagyományait áttörve, hisz tollából a szép megújított magyar nyelv szegezi ránk tekintetét. Tehetséges költő Kecskés Borbála, nála a játékosság jól megfér az ég borulataival és a hagyományos költészet talaján felnőtt népi líra, új világát szólítja meg, személyes hangján. Alanyi költőként tartom számon, de mégis megnyílt előttem lelke mélysége, és rímeltetésében és lírájában egy majdnem „nyugatos" költészet csap meg. Akár a Dsidai vonalat is mondhatnám. Költészetében egy aranyfolyó partján éreztem magam, és történéseiben egy csónakból látom a magyar megújulást, ahogy megy az örök csónak a nyelv. Tiszta hangja megújíthatja a magyar költészet tájait és sajátos nyelvével egy új hangot, szép mintát hagy a magyar nyelv és költészet hagyományán. Verseit jó olvasni, és gazdagodni tiszta rímeivel és folytonosságával. A könyvet kiegészíti, lánya, Frankó Anna tehetséges grafikusművész kép gazdag illusztrálása is, mely összhangban van a költő verseivel. Hiszem, hogy kettejük munkája egy szép, új, tiszta hangú magyar versezetet, művészetet nyújt az olvasóknak és olyan könyvet tesz le a haza asztalára, amely figyelemre méltóan reprezentálja a honiságunkat. Verseiben hitet tesz hazája és annak erkölcsi tisztaságára, és mélyen hisz abban, hogy a magyarság egy folyamatos, tisztuló, nagy nemzet, amely egyre belterjesebben alakíthatja sorsát és kiteljesedhet a világ országai közt. Kívánom, hogy legyen ereje és egészsége e szép terv megvalósításához. Könyvéhez tiszta szívvel gratulálok! Sok-sok olvasót kívánok!
Tisztelettel:
Ihász-Kovács Eva költő,
a Magyar Kultúra Lovagja a Cserhát Művész Kör főtitkára Vissza

Fülszöveg

Frankóné Kecskés Borbála könyvét ajánlom, miután elolvastam figyelemreméltó verseit, és az az érzés alakult ki bennem, hogy vérbeli költő, hazafi, aki szíve, lelke minden vágyát versbe öntötte és így fejezi ki a magában élő szeretetet, érdekeit, családja szeretetét, ifjúsága, szerelme és élete értelmét. Tehetséges versek, mely a népköltészet egy másik dimenziójában élnek tovább s talán meg is újíthatnak egy bizonyos verselési formát, egy újszerű népi vonalat, melyben hitet tesz szíve-lelke titkaira és őszintén szól emberi érzésekről, vallásról, Istenről és hitet tesz magyarsága mélyből érkező hitéről. Tetszenek versei, hisz egy megtalált élet előtörténetét is kiolvasni titkaiból és egy családanya, egy társ vallomása is kihallik az idők szavából, mert a versek belső tükrünk kivetítődései, amiben saját magunkat fürdetjük meg fényében a költészetnek és adjuk közre, hogy „ilyen vagyok, így fogadjatok el"... Borbála ezt kínálja és mi bólintunk, mert a vers az mélység és magasság, mert a vers az axióma és tovább nincs. A költő - hisszük - sosem mond valótlant, ezért adjuk meg első könyvének a bizalmat, hogy így tovább, a hazáért, a családért és a belső tüzeink kitárulkozásával hitünk mélységeivel mérve, tekintjük őt bölcselőnek és természetesen tehetséges, újszerű költőnek, akinek hite bármikor példa lehet, akár lányának, Frankó Annának, akinek szép lelkivilága tükröződik nagyon szép és formailag is nagyon tehetséges rajzaiban, grafikáiban és természetesen lelke mély rezdülésében is. Anyasága, nőisége és mély hite a művészetben, garancia arra, hogy nagyon jó úton jár. Az „Istenért" abba ne hagyja, mondanánk egy Illyés idézettel, de így is értjük ezt. Kettejük munkáját ajánlom szeretettel és igaz szívvel és hittel:
Budapest, 2010.
Tisztelettel: Lovag Bornemisza Attila
író, költő, elnök, főszerkesztő Vissza