Felhők fiai

Fülszöveg

Az égre nézve
A pilóta olyan, mint a bakonyi és mátrai erdő naponta kerülő erdészek, akik látják a vadak mozgását, a csapdákat felfedő vadászokat. De a májust hozó meleget, a nyár jöttét várják, akár a felszálló pilóták a felhőtlen eget.
A fényes csillagok égre terpeszkednek a kék éjszakákat átrepülő felhők örvényén. Egyedül kell dönteni a kapitánynak az ítélő széke előtt. Szoknyás hegyek és óceánok felett a zuhanás is hozzá tartozik a repüléshez, utasszállító vagy katonai gépen, milyen jó elmondani a repülés élményét és a felhők habos tornya felett kúszni gondtalanul. A hosszú órák alatt belemerülni, az utolsó felhő méterekből kibukkanni. Hajdani front és hátország között állandó légihidat létesítő Junkers-5-tel repülő századunk tette ezt a vérző, zivataros időben. Nem a ledobott ejtőernyősök száma tette híressé őket, hanem a pokolból kimentett sebesültek ezreinek hálája.
Markó Pál először ír acélos ejtőernyősökről, a lebegés öröméről, amit saját maga is megtapasztalt. Útszéli lakoma írásában visszautal a múlt emlékeire. Fiatalkorában az országúti kerékpárversenyekre, amelyek annyi örömet hoztak számára, még akkor is, ha sérülései fülelő csenddel jártak. Lengyelországi utazásainak, nagy városok történelmi nevezetességei, a vidámsággal ott töltött napok ma is szívéhez közel állnak. Számos fejezetben megelenvednek a táncos esték, a családi események. Lírai érzelmi gazdagsággal párosulnak gondolatai, amelyek az őt körülvevő emberi sorsok világába kalauzolnak el. Még akkor is, ha megrövidített örömökkel a létezés pillanatait tél fedi. Bár sokszor ellökték maguktól az élet katonái, de naponta köszönti a hajnalt. Írásaival hirdeti magát az elszálló éveket, és szolid gondolata jut bennük kifejezésre. Vissza