Felföldi fa harangházak

Fülszöveg

A Szent Korona ezeréves országának, a Kárpát-medence hatalmas kiterjedésű fennhatósági területének Erdély után a legnagyobb tájegysége az északi régió, a Felföld - másként: Felvidék vagy Felső-Magyarország. Természetes határát fent a Kárpátok nagyívű karéjának gerincvonulata adja, délen a Duna és a Tisza egy-egy, összetartó folyásszakasza és az ezeket összekötő palócsági táj alsó pereme, míg keleten az Ung folyóval Kárpátalja határolja.
Szent István királyunk rendeletére e változatos felszínű nagytájon is igen számos románkori, a XI. században és ezt követően épült keresztény - ma már híres műemlék - templomot alkottak elődeink. Ezeket az Istenházakat szilárd anyagból, legtöbbször az adott helyen meglévő építőkő felhasználásával, rendszerint kis alapterülettel és torony nélkül készítették. A későbbi századokban az erdőrengetegek a másik építőanyagot, a fát szolgáltatták, így az is kézenfekvő volt, hogy sokfelé - talán a szegényebb vidékeken - a településekben elsőként fatemplomot emeltek. Bármely építésmóddal megalkotott torony nélküli templom esetében a harang vagy harangok működtetése céljából, fából készítettek különböző típusú harangházat, amely lehetett egészen kicsiny ágas harangláb, többoszlopos harangláb és magasabb, sőt hatalmas, erős harangtorony is, amelyből több, évszázadok óta állja az idők viszontagságait, a harangok hívó szavával áhítatra szólítva a keresztény híveket.
Könyvünk a palócság széles elterjedési területének és az ettől északra fekvő vidékek speciálisan fából készített harangtartó építményei közül a jelesebb haranglábakat és harangtornyokat, összefoglaló néven: a fa harangházakat mutatja be sok, mintegy 150 színes képpel és tárgyalja az építészet nyelvén, de közérthetően, a sajátos típusjegyek sorrendében az egyszerűbbektől a bonyolultabbak felé haladva. Az egyes építménytípusokat térbeli vázrajzok, a jelentősebb alkotásokat alaprajzi vázlatok is szemléltetik. A borítók belső oldalán átnézeti és részletes térképek adnak tájékoztatást a tárgyalt országrészről és az egyes települések földrajzi elhelyezkedéséről. Vissza