Felfedezők és hódítók

Előszó

Az emberi kultúra négy emlékezetes, nagy "kalandjáról" szól ez a könyv. A Föld megismerésének köteteket, egész könyvtárat igénylő történetéből négy eseményt ragadunk ki. A nagy regény e négy fejezete azonban - mint a vízcsepp az óceánt - a Föld felfedezésének egész kalandos történetét jellemzi, érzékelteti.
Az ókor merész hajósai, kereskedői, tudósai - rómaiak, görögök, arabok, zsidók, föníciaiak - törékeny járműveiken messzi vidékeket bejártak, Földünk számos titkára fényt derítettek. De a középkor - mely évszázadokra lefékezte a tudomány fejlődését - még azt is feledésbe süllyesztette, amit az ókor már nagyjából megismert.
Jó másfélezer éven át Európára az egyház szellemi egyeduralmának sötét, babonás félelmekkel teli éjszakája borult. A tudomány egyetlen elismert forrása, a kultúra mércéje - a biblia lett. Az egyház ezekben az évszázadokban korlátlan hatalom volt, s kíméletlenül üldözte az ellenszegülőket. Márpedig legsúlyosabb ellenszegülésnek éppen a kultúra, a tudás terjesztését minősítette.
Az egyház a túlvilági erőkre hivatkozva gyakorolta hatalmát. Mégis buzgó híve volt a nagyon is "evilági" hatalomnak, a vagyonnak, a földi javaknak. Ezért nem állított leküzdhetetlen akadályokat az első felfedezők útjába. Mert a Föld megismeréséhez vezető úton kezdetben az egyetlen hajtóerő a kapzsiság, a vagyonszerzés vágya volt. Vissza