Feleselő naplók

Előszó

Már Bécsben, a kongresszus évében, 1814-ben is találkozhattak volna, ha a vakvéletlen úgy hozza, csakhogy más-más körökben mozogtak, s elkerülték egymást. Széchenyi, a huszonhárom éves huszárkapitány, ötéves távollét után éppen akkor tért haza szüleihez Cenkre, amikor a tizennyolc éves Wesselényi Bécsbe érkezett. Vissza

Fülszöveg

"Wesselényi Miklós közelebbi megismerésével igen sokat nyertem. Vele örökké szoros és felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt" - írta Naplójában Széchenyi, 1821. augusztus 1-én, egy évvel első debreceni találkozásuk után. Ősszel már együtt indultak Bécsbe, s 1822 márciusában héthónapos utazásra német földön, Franciaországon át Angliába. Naplóik örökítették meg, hogyan lett az egymást kölcsönösen tökéletesíteni akaró szándékból "szent ügy": egy ország felemelkedésének, "sárból kivonásának" tervezgetése; az idegen országok politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális modelljének tanulmányozásából a hazai viszonyok jobbításának elszánt programja. A közös külföldi út, melynek során meglátogatták Nyugat-Európa számos kis és nagy városát, mindenekelőtt Párizst és Londont, megtekintették a leghíresebb múzeumokat, középületeket, színházakat, megismerkedtek neves politikusokkal, írókkal, tudósokkal, a társasági élet kedvenceivel, mindkettőjükben mély nyomot hagyott. Élményeiket az egyidejű, de egymással olykor szöges ellentétben álló feljegyzések színesen, elevenen, érdekesen adják vissza, segítségükkel az olvasó nem csupán a korabeli életet ismerheti meg jobban, de hazánk történelmének két kiváló személyiségét is. Kétfajta vérmérséklet, környezet, jellem mutatkozik meg a maga teljességében ellentmondásos, összeszólalkozó, egymást szüntelenül kritizáló, jobbítani akaró, de mély és tartós kapcsolatukban, melynek tartalmait, fordulatait a "feleselő naplók" a modern lélektani regény izgalmával örökítik meg. Vissza