Előszó
Részlet a könyvből:
A Schwartz-Muskátli Művek forgótőkéje
Kleveland... ööö... Kleveland - dadogta a kövér Kádár és kedves báránykaszemeit Ringló tanár úrra meresztette.
- Kádár főz - súgta a kis Beke a Schwartz fülébe.
A Kádár tényleg főzött. Kövér, hurkás kezeit összekulcsolta pocakján, bárgyú, barna szemével valósággal simogatta Ringló tanár urat. A szeme azt susogta, azt áradozta, azt fuvolázta Ringló tanár úr felé, hogy én, Kádár Imre, harmadik g. o. tanuló ugyan kissé lassú felfogású vagyok, de rengeteg bennem a tudásvágy és a szorgalmam mérhetetlen, mint a Csendes-óceán.
- De Körpferd nem hagyja magát főzni - súgta vissza Schwartz. A kis Beke komolyan bólintott. Körpferd tanár úr tényleg nem hagyta magát főzni. Körpferd tanár úr csak idén került a gimnáziumhoz, még azt sem tudta, hogy nevének két részét bemutatkozása pillanatában lefordították: Ring: kör, ló: Pferd.
Körpferd tanár úr most harmadikba jutott az osztályhoz és bár már két hónapja működött az osztállyal, nem sokat tudott a fiúkról. Jelenleg a tananyag szívéhez legközelebb álló részét, Amerikát ismételték. Modern embernek kell tudni angolul, kell ismerni Amerikát - mondogatta Körpferd és most, ahogy Kádár megadóan dadogta, hogy Kleveland, rögtön rászólt:
- Klívlend, fiam, Klívlend!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal