Könyvek, képek, évek

Előszó

Részlet a kötetből:

CÉZANNE HAGYATÉKA

Benn, Párisban, a Gare Saint-Lazare felett, a Rue de Romé egyik bérházában együtt vannak Manet és Renoir nemzedékének legemlékezetesebb alkotásai, majdnem valamennyien. Egy sor szoba, párisi méretű egymásmellé rakott, egymásbanyiló nagyobbfajta szivardobozok. A hozzávaló mellékhelyiségek: néhány gyufaskatulya. Polgárias fehérbádog ágy: felette Puvis de Chavannes egyszerű harmóniái, a felsőbb, nagyobb, tisztább élet megsejtései. De már az előszobában az ernyőknek szánt Ízléstelen pléhalkotmány majdnem belényúl néhány kisebb képbe: Pissarro festette őket, Páris ideges, bizar élete vibrál bennük. Alacsony tapétaajtó nyit be a mosdószobába: az asztalon hever a beretváló-tükör és lapján a kora őszi est lilásköde mögül kiérzik a Szajnapart sárgás-fehér házsora. Ez Monet.
A görögök a mélyen kék ég alatt egy zömök halom peremére hatalmas márványtemplomot emeltek és odahelyezték legtökéletesebb faragott köveiket. Az impresszionista festés legszebb példáinak nagy impozáns menete, a 19. század művészetének Parthenon-frize egy füstjárta burzsoa-lakás falain vonul végig. Az öreg, kövér lokomotivok bekönyökölnek az ablakon és nagyokat szuszogva kedélyesen elpipázgatnak. Füstkarikák gyűrűznek a levegőben, korompihék járják a körtáncot a napsugárkévékben. Furcsa, mégis csak a tavasz szaga érzik, a párisi tavasz szaga. Vissza