Felderítő szemle 2009. október

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Egy cikk vagy tanulmány szerzője olykor gondban van, hogy milyen szavakkal, milyen „ütős" címmel ajánlja az Ön figyelmébe saját gondolatait, hogyan érdemes az Olvasót orientálni, jó esetben bevonni a közös gondolkodásba. Merthogy közös gondolkodásra nagy szükség van: manapság egyetlen szakterület kutatója sem mondhatja el magáról, hogy egymaga képes áttekinteni, átfogni az adott terület teljes ismeretanyagát. Szinte nincs végleges eredmény, a legtöbb, amit akár egy színvonalas tanulmányról el szoktunk mondani, hogy további kutatásra ösztönöz, új gondolatokat ébreszt. A Magyar Hadtudományi Társaság elnökeként és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatójaként újra meg újra rá kell döbbennem, hogy milyen hatalmas, átfogó, összetett és egymással is összefüggő folyamatok alakítják az emberiség, az egyes államok, és természetesen az egyes ember sorsát is.
Elegendő megemlítenem a globális felmelegedés, a fenntartható fejlődés, a globalizáció, az energiafüggőség, a túlnépesedés, vagy éppen a fegyverkezés kérdéskörét, mindegyik témakör szakértők seregeinek adhat évtizedekre elegendő kutatási feladatot. A felsorolás természetesen foghíjas. A kevéssé közismert, kevéssé kutatott területek egyikeként tartom számon a dezintegráció problematikáját. Régóta meggyőződésem, hogy a biztonságpolitikában, vagy a politológiában érintett szakértőknek többet kellene foglalkozniuk az önálló állammá szerveződés folyamatával. Ennek a nagy-nagy kérdéskörnek egyik elágazása a birodalmak (vagy kisebb államalakulatok) felbomlásának eredményeként, úgymond a törmelékből, a romokon létrejövő államok sorsa. Foglalkozni kezdtem hát a dezintegráció - mint önálló kutatási irány - feltérképezésével. Szívesen veszek kiegészítéseket, észrevételeket, korrekciókat és kritikákat is. Amit sikerült megírnom és ebben a cikkben a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlanom, az messze nem a teljesség igényével született. Vissza