Fél lábbal a földön

Fülszöveg

Egy középkorú amerikai férfi a norvég hegyekben magányos gyalogtúrája közben elesik, és az egyik lába súlyosan megsérül. Mindenkitől, elhagyatottan esélye sincs a menekülésre: a halál karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ám az utolsó pillanatban megtalálják, és a közeli kórházban „szakszerű ellátásban" részesítik, ő azonban sejti, hogy valami még sincs rendjén. Noha megvan a lába, úgy érzi, mintha az nem lenne az övé. A férfi, Olivér Sacks, nemcsak gyakorló ideggyógyász, hanem író is, bizarr neurológiai „esetek" lejegyzője, aki ezúttal saját könyve, sorskönyve kényszerű főszereplőjévé, a vele történtek hű krónikásává válik. Egy kivételes intelligenciájú és íráskészségű szakember örökíti meg tehát utolsó(nak vélt) órái megrázó élményét, az idő és az emlékek különös összesűrűsödését, lába abszurd „elvesztésének", majd „előkerülésének" megtapasztalását. Sacks páratlan megjelenítő erővel, helyenként mély öniróniával idézi fel a betegszereppel járó kínzó kiszolgáltatottságot, a világérzékelés radikális megváltozása miatti lelki megpróbáltatásokat s a láb „megtalálásának" eufóriáját. Mivel az átéltek pusztán szakmai magyarázatát nem találja kielégítőnek, irodalmi idézetekkel, filozófiatörténeti kitekintéssel keres párhuzamokat helyzetére, s próbálja értelmezni életének sorsfordító eseményét, mely „egy lélek utazása az alvilágba s onnan vissza: spirituális dráma - neurológiai alapon". Vissza