Előszó
Ennek a könyvecskének szerzője szakmai életét a magyar Vasútnak áldozta. Valójában nem is helyes az „áldozta" kifejezés, ugyanis számomra a vasút szolgálata nem volt áldozat, hiszen végül is örömet...
Tovább
Előszó
Ennek a könyvecskének szerzője szakmai életét a magyar Vasútnak áldozta. Valójában nem is helyes az „áldozta" kifejezés, ugyanis számomra a vasút szolgálata nem volt áldozat, hiszen végül is örömet okozott, mert a szakmai érdeklődésemnek megfelelően tevékenykedhettem.
Olyan időben születtem, amikor szakmai pályafutásom éppen a háborús vereség idején kezdődött; tehát létrejöttétől bukásáig végigélhettem a magyarországi „népidemokratikus" rendszer teljes idejét és Isten megengedte, hogy - bár a magyar vasúttal egyre lazább kötelékben - de a demokratikus Magyarország vasútjával is már egy bő évtizede kapcsolatban lehessek.
Működésem ideje alatt nem gazdagodtam meg, de ilyen vágyaim nem is voltak sohasem. Ezzel szemben nemcsak egy olyan területen tevékenykedhettem, ahol a munka örömömre volt, hanem az ország legnagyobb és egyben szükségszerűen egész Európára kiterjedő kapcsolatokkal bíró vállalatának központjában működhettem, ahol az ember napról-napra jelentős feladatokat kényszerült megoldani és eközben tág nemzetközi s áttekintésre tehetett szert. Szolgálatom során számos külföldön tárgyaló MÁV-delegáció tagja lehettem és különböző vasúti szervezetek szakértőbizottságainak tagjaként is működhettem. Az ilyen munka során szerzett tapasztalatok gyakran azt is lehetővé tették, hogy az ember a történelmi folyamatok mögé betekinthessen és az ítélőképességét fejlessze.
Sohasem akartam vezető állásba kerülni és ez a törekvésem - egy rövid kis időszaktól eltekintve - sikerrel is járt. Működésem hosszú évtizedei alatt vezetők egymás után tűntek fel, tündököltek, majd pedig eltűntek; majd újabbak jöttek és eltűntek, a „kis" Heller pedig maradt, hiszen szakértőre mindig szükség van.
Nem vasúttörténetet akartam írni, a könyvecske csak a pályám során szerzett tapasztalataimat és élményeimet próbálja elmondani. Tudom, hogy nem vagyok tévedhetetlen és nem is vagyok mindentudó. A történteket természetszerűleg a saját szemüvegemen keresztül, egy - bizonyos részterületeken működött - szakértő szemszögéből mondom el. A beszámoló tehát távolról sem mindenre, hanem az elsősorban a működésem látókörébe eső területekre terjed ki. Ugy gondolom azonban, hogy így is érdekes és itt-ott akár történelmi érdekű mondanivalóim is lehetnek egy zivataros korszakról. Örülnék, ha törekvéseimmel sikerülne kivívnom az olvasó érdeklődését.
a Szerző
Vissza