Fél évszázad

Előszó

Ami itt következik, nem önéletrajzi.
Az írjon önéletrajzot, aki egy nemzet életében fontos szerephez jutott, aki nagy eseményeknek nemcsak tanúja, hanem előidézője vagy irányítója volt. Én - alkalmatlan voltomtól eltekintve - részben azért, mert nagykorúságom óta csak egy olyan esztendő volt életemben, amikor nem voltam "ellenzéki", részben azért, mert sohasem ösztökélt a szereplési vágy és mert életem egy részét külföldön, száműzetésben töltöttem el, főszerephez sohasem jutottam. Egyszer-másszor meg éppen súgólyukba szorultam, de bizony a főszereplők akkor sem nagyon figyeltek, talán túlságosan halk szavamra. Vissza

Fülszöveg

Nem önéletrajz, nem történelmi munka, nem szépirodalmi olvasmány - mondja művéről a szerző. Mi azonban azt mernénk mondani, hogy több ezeknél. Egy gazdag élet élményei, tapasztalatai, mélyen emberi szemléleten keresztül, melyet meleg derű aranyoz be. A mélyreható politikai elemzések pikáns anekdotákkal váltakoznak, száraz adatok helyett élő emberek népesítik be a könyv lapjait.
Fél évszázad - s milyen fél évszázad! - magyar és nemzetközi történelme elevenedik meg egy jelentős államférfiú s élesszemű író tanúságtételében. Ott vagyunk az őszirózsás forradalom izgalmas napjaiban; bepillantunk a két restaurációs kísérlet és a francia-magyar tárgyalások kulisszái mögé, melyek sikere esetén Párizs hazánkat tette volna középeurópai bázisává; a koronatanú kalauzol bennünket a frankper végre hiteles történetén keresztül; látjuk az Európa egyesülésére irányuló új mozgalom megindulását; jelen vagyunk azon a budapesti nemzetközi konferencián, melyet Auer Pál hív össze, s amelynek dunai gazdasági közösséget sürgető határozata a híres Tardieu-terv formájában kerül a köztudatba; a háború küszöbén Churchillnél járunk, halljuk figyelmeztetését : ha ellenállnak a német nyomásnak, egy háború után revíziós igényeik bőkezűen fognak kielégítést nyerni; tanúi vagyunk, hogyan sodródik Magyarország a rossz oldalon a háborúba; átéljük a német és szovjet megszállást, Budapest ostromát, a Kisgazdapárt, Auer Pál pártjának, nagy választási győzelmét; ott vagyunk, amint átadja a francia köztársaság fejének követi megbízó levelét, amint Molotovval tárgyal eredménytelenül, amint a béketárgyaláson Erdély igazságos felosztását kívánja Magyarország és Románia között, amint résztvesz a szlovákiai magyarság kitelepítésének a megakadályozását eredményező tárgyalásokon; elkísérjük Amerikába, Dullesszel folytatott meddő megbeszélésre; a kommunista puccs után emigrációs tevékenységének vagyunk tanúi: a magyar ügy érdekében francia, angol, amerikai, német államférfiakkal tárgyal, az ő érdeme, hogy Párizsban Liszt Ferenc teret és Ady emléktáblát találunk, megalapítja az Önrendelkezési Jog Ligáját, s kidolgozza a tervét Európa kettéosztottságának fokozatos megszüntetésére, melyet Nyugateurópában a politikai irodalom Auer-terv néven emleget.
Ha csak néhány nevet sorolunk is fel híres kortársai közül, akikkel való találkozásairól művében megemlékezik, rendkívül érdekes névsort kapunk: Ady, Károlyi, Briand, Coudenhove Kalergi, Apponyi, Benes, Bajcsy-Zsilinszky, Schacht, Gömbös, Hodza, Herriot, Churchill, Molotov, Bidault, Jan Masaryk, Robert Schuman, Habsburg Ottó, Vandenberg de Gasperi, János pápa, Dulles, Jules Romains, Macmillan, Molnár Ferenc, Adenauer, Humphrey, Maurice Schumann.
Ezekben az emlékiratokban egy ritka egyenes életpályával ismerkedünk meg. Auer Pál mint nemzetközi jogász, publicista, politikus és diplomata, egyforma következetességgel képviselte a magyarság, az európai egyesülés és a világbéke ügyét. Vissza