Fél évszázad - 50 éves a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar

Előszó

Az a nemes gondolat, melyet szívós munkával követett a megvalósulás, és mely gondolat kimagasló szellemű - és tragikus sorsú elődöm -, Varga László egyik öröksége volt, máig is hat: a zene sebeket gyógyít, fölemel, erőt ad. Ez a gondolat vezérelte, amikor a háborút követően nemcsak az ország vérkeringését hozta rendbe a vasúti közlekedés helyreállításával, hanem a lélek romjainak eltakarításán, a lélek sebeinek begyógyításán is munkálkodott.
Kitűnő szövetségest szemelt ki magának a fiatal, tehetséges, nyílt szívű operaházi karmester. Szőke Tibor személyében és alig néhány hónap alatt létrehozták a MÁV Szimfonikus Zenekart.
Az alapító vasutasok, muzsikusok, tisztviselők, művészek munkáját, munkájuk gyümölcsét méltatni nem az én tisztem. Nem hallgathatom el viszont azt a nagyrabecsülést, amit irántuk érzek, mert ennek a zenekarnak megteremtésével a hétköznapi, haszonelvű, földszintes gondolkodásnak adtak leckét egy magasabb rendű gondolat jegyében.
És becsülöm mindazokat, akik az elmúlt öt évtized során mindent megtettek azért, hogy ez a zenekar az legyen, aminek a zenész szakma is tartja: a magyar kulturális élet egyik legmegbecsültebb, nemzetközileg is sikeres együttese.
A vasutas társadalom méltán büszke zenekarára. Generációk - így vasutas generációk - köszönhetik nekik a zene szeretetét. Teltházas hazai koncertjeik, európai sikereik minden kétséget kizáróan bizonyítják: mind a vasutasságnak, mind a magyar kultúrának szüksége van a MÁV Szimfonikusokra.
A MÁV - lehetőségeihez képest - igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a következő évtizedek se múljanak el kitűnő zenekarunk szép muzsikája nélkül.
Boldog születésnapot és további sikereket kívánok a MÁV Szimfonikus Zenekarának! Vissza