Magyar népviseletek története

Előszó

A magyar népviseletek kultúránknak, jelesen tárgyi műveltségünknek legsajátosabb, legbeszédesebb megnyilatkozásai. A Néprajzi Múzeum éppen ezért választotta 1953-ban megnyitott állandó kiállítása tárgyául a magyar népviseletek bemutatását. E kiállítás leszűrt tudományos ismereteink alapján a rendelkezésre álló technikai készségek felhasználásával készült s a szakkutatók igényét csakúgy szolgálni kívánja, mint a legszélesebb érdeklődő csoportokét.
Múzeumok textil-anyaga már a második világháború előtt - számszerűségében is - igen jelentős volt (több, mint 13 000 tárgyat számlált), mégis az utolsó hat év ugrásszerű anyaggyarapodása és a hiányok tervszerű kiegészítése tette lehetővé, sőt szükségessé, hogy népviseleteink és hímzéseink-szőtteseink legkifejezőbb anyagát raktárainkból a nyilvánosság elé vigyük.
A népviselet fogalmát már többen és többször fejtegették. Györffyi István például a Magyarság Néprajzában ezt írja: "Népviseleten szorosan véve azt a viseletet értjük, melynek anyagát a nép maga termeli s a ruhát ebből az anyagból maga készíti. A népviselet egyes vidékek szerint változik, de itt aztán szigorúan egyforma és kötelező. Tágabb értelemben népviseletnek szoktuk mondani azt a viseletet is, melynek anyagát nem a nép keze munkája szolgáltatja, sőt magát a ruhát sem a nép, hanem a belőle kiemelkedő kismesterember készíti a nép ízlése szerint, hagyományos formára." A magyar népviseletek egészére nem illik már az első, a szorosabb értelemben vett fogalom-meghatározás, csupán egyes, esetenként ma is előforduló régies darabjaira. A tágabb értelemben adott meghatározást pedig legyen szabad még megtoldanunk azzal, hogy ma már anyagtól és készítőtől függetlenül nevezzük népviseletnek azt a tájilag (vidékenként) sajátos ruházatot, mely közös társadalom-gazdasági és szokásbeli tényezők hatására jött vagy jön létre. Vissza