Feketék utcája

Fülszöveg

Egy évvel ezelőtt döbbenetes hír rázta meg a világot: a dél-afrikai Sharpeville-ben gyermekek, nők és férfiak százai estek áldozatul a rendőrség sortüzének. A XX. század embere addig úgyszólván semmit sem tudott arról, hogyan élnek az emberek ebben az országban; csak annyit tudtunk, hogy itt vannak a világ leggazdagabb arany- és gyémántbányái. És ekkor az újságcikkek nyomán feltárult az a világ, melyet Hitler is eszményképének tekinthetett mikor nekilátott, hogy őrült faji eszméi alapján rendezze be Európát.
Több mint 9 millió négert kényszerítettek itt rezervátumoknak nevezett koncentrációs táborokba. Ebből a sorsból nagyon kevesen tudtak és tudnak kitörni. Ezek egyik e könyv írója. Emberfeletti küzdelmek árán sikerült elvégeznie iskoláit, és már doktori címe volt, amikor még mindig nem volt számára más munka, mint hogy kifutó legyen egy ügyvédi irodában. S közben minden hónapban meg kellett jelennie a rendőrség nyilvántartó hivatalában - mint minden néger testvérének -, és reszketni, hogy engedélyezik-e, hogy tovább dolgozzon, vagy pedig visszakényszerítik a szögesdrótok mögé.
Egy 6 éves kisfiú első emlékeivel kezdődik a könyv. Az ő szemén keresztül ismerjük meg szelíd édesanyját, harcias Dora nénjét, aki könnyedén, a kisujjával is elbánt bármelyik férfival, és a felejthetetlen nagymamát, akiben furcsa módon keveredik az ősi méltóság, hosszú évtizedek tapasztalatainak bölcsessége a misszionáriusok kegyes szólamaival. S így haladunk vele tovább az élet útján: iskolákon, egyetemeken, küzdelmeken át.
Az 1960-as évet Afrika évének nevezik. 180 millió gyarmati rabszolga számára pirkadt fel a szabadság hajnala. A Dél-afrikai Unió gyarmatosító urai minden megtesznek, hogy ez a hatalmas folyamatot megállítsák országaik határánál. De azok az emberek, akiket e könyvből megismerünk, azt a hitünket erősítik, hogy nem fog sikerülni nekik, a sok millió Mphahlele ki fog törni a szögesdrótok közül. Vissza