Lesz maga juszt isa

Előszó

Részlet:
SÁNTHA ATTILA
író, költő, szerkesztő, publicista és egyetemista, volt tanácsos és eltanácsos, szervezeti felvezető és kivezető, a majdani Székely Auto-Non Köztársaság pénzügyminiszteri tárcájának várományosa.
A szertelen indulatok és szemtelen gondolatok nagystílű bajnokát, akinek műveit hetvenhét ország több mint százvalahány nyelvéből fordították vissza magyarra, nehezen lehetne besorolni semmilyen más irányzatba, mint az általa kitalált és transzszilván földön meghonosított, ugyanakkor Orbán Bebascu János személyében egyetlen tagot számláló francközép irodalomba. Főbb művei: Amál a lében, A ló falloszán vitézkötés, Édesanya, hateha!, Arti, Márti és Máris, Khemál Amálián című verseskönyvek, a Férfinak érzem oh, Adám magam! című családregény és az óriási vihart kavaró nagyesszéje: Én, Jánoska és a francközép. Az alábbiakban főként nagy horderejű verseskönyveiből tallózunk. Elsőként a zsengékből mutatunk be két verset, a fallikus költő magánlapjában közölt, sL|játosan Sántha-stílus két legjellemzőbb darabját: az Egy ló című önvallomást és a transz-transzilván ciklus, a Maradj, ha kuss! egy versét, amit szerzőnk a sokatmondó Roppauer Mértke álnéven szerzett. Majd a költő híres alteregói-nak, Kemálnak és Amálnak, valamint Székely Artimon és Székely Márti, sőt Székely Márti drága jó édesanyjának a híres-hírhedt műveit tárjuk a nagyérdemű elé. Vissza