Den Janzabach entlang

Fülszöveg

A Gerecse és a Pilis között, a Gete hegység lábánál egy régi bányászközség fekszik: Csolnok. Lakóinak többsége német származású; s már több mint 250 éve élnek és dolgoznak együtt a magyar és a csekély számú szlovák származású lakossággal. Ebben a munkában képet kapunk a község földrajzi helyzetéről, természeti viszonyairól, majd a falu történetéről a legrégibb időktől napjainkig. A község az avarok óta lakott, majd elpusztult, aztán ismét betelepült hely volt; s legutolsó - a török uralom alatti - elnéptelenedése után Rajna menti, elzászi telepesekkel népesült be. Az 1800-as évek elején a falu lakosságának addigi földes szőlőművelő életmódját teljes mértékben megváltoztatta a határában megindult szénbányászat; a férfiak főfoglalkozása a bányamunka lett. Ennek hatása később nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is megmutatkozott. A csolnoki bányászok mindig aktív résztvevői, vezetői voltak a Dorog környéki munkásmozgalmaknak. Részletes leírást olvashatunk a község legsúlyosabb időszakáról, 1944/45 teléről, amikor a falu három hónapig a Budapestet körülzáró szovjet frontvonal külső gyűrűjének egyik erőssége - háborús arcvonal volt. A felszabadulás utáni első évek politikai és gazdasági (bányászati) küzdelmei után, az újjáépítés időszaka és lendülete ezt a községet is megindította a fejlődés "útján, s ma már Csolnok is a jómódú falvak közé tartozik. Vissza