Fekete nap

Fülszöveg

„Csak a kötetben összegyűjtött írások címeire kell vetnünk egy pillantást, s máris érzékelhetjük, mennyire fontos számára az egyértelmű témaválasztás. Nem sejtető módon, hanem félreérthetetlen megnevezéssel.
Vélhetően ennek az a magyarázata, hogy minduntalan az ún. cigánypolitika „fecsegő felszíne" mögé szeretne látni. Egyszerre megértő és távolságtartó módon. Empatikus készségét csak részben támasztja alá származása, sokkal inkább az az intellektuális habitus, amely megóvja őt mindenféle szépítő hazugságtól. S ez önmagában is becsülendő. Mert nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy a magukat cigány közírónak nevezők megelégednek az elméleti vagy empirikus meghökkentéssel. Ha pedig valamelyik „szekértáborhoz" tartoznak, a másként gondolkodók politikai-erkölcsi lejáratásával. Farkas Kálmántól ez a magatartás a legtávolabbi még akkor is, ha éppenséggel a „díszcigányokról" ír, vagy az érdemi érdekképviseletért perel. Mert mindvégig tisztában van azzal, hogy az aktuálpolitikai szempontokhoz való alkalmazkodás elkerülhetetlenül elhomályosítja a teoretikus tisztánlátást. A nívótlan pamfletírók vonzereje pedig annyira tünékeny, hogy legfeljebb visszataszító indulatokat válthat ki.
S erre a legkevésbé sincs szükség. Kivált nem akkor, ha éppen az elmúlt évtized történései igazolják, hogy a cigányság nagyrésze kezd végképp a társadalom alatti létbe süllyedni. És nem csupán önhibájából, hanem mert a gazdasági, szociális és kulturális körülmények annyira megváltoztak, hogy biztos vagy annak vélt fogódzókat alig találnak. Ám ebből mégsem következik az, hogy a türelemről és a lojalitásról egyszer s mindenkorra le kellene mondani. Mert ahogyan egyik esszéjében írja: „történelmünk egyértelműen bizonyítja: valahányszor „szembe mentünk" a hatalommal, a fennálló politikai rendszerrel, annyiszor veszített az egész magyarországi cigányság. Nem véletlen hát a Gandhi-féle türelemre intés, a kompromisszumok keresése a többségi társadalommal. Erre kell törekedni a jövőben is valamennyi roma kisebbségi önkormányzatnak és civil szervezeteinknek, ha meg akarjuk óvni a cigányságot egy-egy nagyobb krízistől, konfliktustól, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak." Ugyanakkor azonban a többi írásai rendre megerősítik, hogy a lojalitás nem elvtelen alkalmazkodást vagy behódolást jelent S nem is nyomorúságos életviszonyok passzív elviselését Hanem sokkal inkább a cigányság jelenvaló másságában is testet öltő egyéni és közösségi autonómia kivívását." Vissza