Fekete leányzó keresi az Istent

Előszó

Részlet a könyvből:
- Hol az Isten? - kérdezte a fekete leányzó a misszionárius nővértől, aki a keresztény hitre térítette.
- Ő monda: „Keress és megtalálsz engem" - felelte a nővér.
Alacsony termetű, nem egészen harmincéves leány volt. Odahaza Angliában nem talált lelki kielégülést jómódú, tisztes családja körében, hát Afrika rengetegében telepedett le, hogy az afrikai gyerekeket Krisztus szeretetére és a kereszt imádására oktassa. Iskolásleány korában hol az egyik, hol a másik tanáráért rajongott és ennek a bálványimádásnak cseppett sem ártott, hogy az imádat tárgya éppenséggel nem vett róla tudomást. Tanárait tehát imádta, viszont a vele egykorú, ugyanabból a társadalmi osztályból való leánytársak egyáltalán nem érdekelték. Ahogy elmúlt tizennyolc esztendős, tanárok helyett komoly lelkészekbe szeretett és hat ilyen tiszteletreméltó papi személlyel jegyezte el magát egymás után. De mikor komollyá érett a dolog, mindig meggondolta magát és felbontotta az eljegyzést; ezek a szerelmek, melyek eleinte túláradó boldogságot és csillogó reményeket Ígértek, a megvalósulás küszöbén valahogy elvesztették a valóság látszatát. Az érthetetlen módon, kurtán-furcsán szélnek eresztett lelkészek a legtöbbször nem is titkolták, hogy számukra megkönnyebbülés a szabadulás; úgy látszik, ők is ráeszméltek, hogy a szép álom mégis csak álom volt, vagy talán valami metafora-féle, amellyel a megálmodott valóságot próbálták szavakba foglalni... de semmi esetre sem maga a remélt valóság. Vissza