Fekete Lajos (1837-1916) élete és munkássága

Előszó

Minden tudományterület számára fontos a múlt megismerése, a mértékadó, tudományformáló személyiségek életútjának tanulmányozása. Ez a jó értelemben vett múltba fordulás tartást és példát adhat a jelenkor szakmai-tudományos közösségének Tartást, mert a háta mögött érezheti azt a hatalmas tudásanyagot, amit az elődök felhalmoztak és ránk hagytak Példát, mert tudományos munkásságuk, életútjuk, szakmai és emberi nagyságuk követendő a kései utódok számára. Ezekre az örök emberi értékekre különösen nagy szükség van mai világunkban akkor, amikor a társadalmi értékrend felborult. Az emberi tartás, a tudomány erejében, jövőformáló képességébe vetett hit az, amely átsegíthet bennünket a jelen nehézségein.
E bevezető, általánosító gondolatok, mint a múlt tisztelete és megbecsülése különösen vonatkoznak az erdészettudomány művelőire és oktatóira. Az erdészeti kutatások, az erdőgazdálkodás gyakorlata megtanított bennünket arra, hogy évszázadokban gondolkodjunk. Azt az erdővagyont, amivel ma a magyar nemzet rendelkezik tudós és gyakorló elődeink működése hozta létre. Mi erdészek valóban naponta érezzük az értékteremtés erejét, a türelmes, szakszerű, tartamos munka nagyszerűségét. Tudjuk, de nem mindig hangsúlyozzuk, hogy ezek az eredmények kiváló emberekhez kötődnek.
Egy-egy évforduló azonban lehetőséget ad arra, hogy rohanó világunkban olykor megálljunk és emlékezzünk Emlékezzünk az erdész szakma azon zászlóvivőiről, akik a magyar erdészettudomány, a selmeci-soproni Akadémia, Főiskola, majd Egyetem, a kezdetben vele egy szervezeti egységként működő erdészeti kutatóintézet, majd önállósuló ERTI rangját megteremtették és napjainkig fenntartották. Munkásságukat példaképül állíthatjuk nemcsak magunk, de tanuló ifjúságunk elé is, amely éppen a fenti eszméket magáénak vallva ápolja selmeci-soproni hagyományainkat, a múlt, az elődök megbecsülését. Vissza