Vuk

Fülszöveg

VUK (Fekete István regénye nyomán)
Vuk a kis róka - Kag és Iny fia - tavasszal született négy testvérével együtt, a zöldellő erdő közepén, egy mély odúban. :í Nem soká élvezhette a szülői gondoskodást, a testvéreivel való gondtalan hancúrozást, mert egy napon a vadász és kutyája Vahur, feldúlták a rókacsalád fészkét. Egyedül Vuk menekült meg, mivel éppen vadásztudományát próbálgatván, nem volt otthon. Az árva kisrókát Karak, egy bölcs és tapasztalt öreg róka nevelte fel, megtanítva mindarra, amit egy rókának tudnia kell. Sok öröme tellett a nevelésben, mert tanítványa okos és tehetséges kölyök.volt, olyan, amilyen ritkán születik az erdőn. Vuk együtt élt Karakkal, egy sárguló búzatábla sűrűjében. Innen jártak vadászni, és Vuk egyre ügyesebben forgolódott. Bejártak a faluba, ahonnan gyakran zsákmányoltak libát, tyúkot. A falu vadásza fente is rájuk a fogát. Vahur a két róka halálos ellenségéül szegődött, mivel az ügyes és ravasz rókák gyakran jártak túl az eszén. Vahurnak tűrnie kellett a rókák csúfolódását, akik megvetették, mivel az ember szolgájául szegődött, de a falu kutyáinak gúnyos ugatását is, mert nem tudott a rókákkal elbánni. Nem is csoda, mert Vuk az egész erdő véleménye szerint a legnagyszerűbb róka volt, aki valaha is született. Egy alkalommal, mikor a faluban jártak zsákmány után, a vadász házánál érdekes dolgot pillantottak meg. Az udvaron állt egy vasketrec, és benne szomorkodott egy szép kis rókalány. Vuk nagyon meglepődött, és megkérdezte őt, mit keres ott? A rókácska elmondta, hogy kicsi korában hurcolták ide, és már régóta szeretne meg- 1 szökni, de egyedül nem sikerül. Vuk azonnal felajánlotta a segítségét, és megbeszélte a dolgot Karakkal. Karak azt ajánlotta, hogy ássák ki a rókalányt egy arra alkalmas, viharos éjszakán. Úgy is lett. Egy éjjel rettenetes zivatar tört ki. Csak i erre vártak a rókák. A dörgés és villámlás oltalma alatt a vadász házához osontak. Vahur egyre nyugtalankodott, de a , vadász azt hitte, a vihar miatt teszi. így a két róka nyugodtan dolgozhatott. Keserves munkával kiásták a kis ínyt. Mikor J végre szabad lett, rohantak vissza az erdőbe. Iny hálásan megköszönte Vuknak és Karaknak a segítséget, és virradatig vígan tárgyalták az éjszaka eseményeit. Jót nevettek a vadászon és Vahuron, mennyire meglepődnek majd, ha nem lelik J a rab rókalányt. Karak sürgette őket: - Nappal nem maradhatnak szem előtt, bizonyára sokan erednek majd a nyomukba. Indulniuk kellett a búzatáblában levő búvóhelyre. Vuk megkérdezte a rókalányt, velük tart-e? Az boldogan vállalkozott a közös életre, hiszen neki igen sok tanulnivalója volt, őt kiskorában nem tanították meg a vadászat és az önvédelem ezer fortélyára. Így hát a három róka együtt indult el közös tanyájukra, ahol boldogan pihenték ki az éjszaka fáradalmait. Vissza