Fülszöveg
Üldögél az ember a váróteremben, zötykölődik a buszon, elméláz a ringatózó csónakban a fények táncjátékán; szemét összehúzva tűnődik a nyitott könyv fölött, hanyatt a gyepen a felhők lassú vonulását nézi, de az esze máshol jár; naponta felingerli a tévé, a rádió, az újság... Úgy érkezik a gondolat, mint amikor elsötétítőfüggönyt húznak félre, s szétárad a fény; olykor villámfénnyel érkezik, egyetlen szétrobbanó pillanat alatt soha addig meg nem sejtett részletek világosodnak meg, olyan élesen, szemléletesen, plasztikusan, hogy azt hinné az ember, sosem lehet elfelejteni. De egyszer csak vége a várakozásnak, egyszer csak le kell szállni a buszról, pedzi a csalit a hal, továbblapoz az ember a könyvben, teszi a dolgát, ami következik, s a gondolat szétködlik, elillan, meglehet, örökre elillan, csak a fel-felsajgó hiányérzet marad után - az írói lelkiismereten egy lyuk.
Anyaggyűjtések közben is feltorlódnak a gondolatok, nagyobbik részük emberi marad, elég sok esetben a becélzott téma...
Tovább
Fülszöveg
Üldögél az ember a váróteremben, zötykölődik a buszon, elméláz a ringatózó csónakban a fények táncjátékán; szemét összehúzva tűnődik a nyitott könyv fölött, hanyatt a gyepen a felhők lassú vonulását nézi, de az esze máshol jár; naponta felingerli a tévé, a rádió, az újság... Úgy érkezik a gondolat, mint amikor elsötétítőfüggönyt húznak félre, s szétárad a fény; olykor villámfénnyel érkezik, egyetlen szétrobbanó pillanat alatt soha addig meg nem sejtett részletek világosodnak meg, olyan élesen, szemléletesen, plasztikusan, hogy azt hinné az ember, sosem lehet elfelejteni. De egyszer csak vége a várakozásnak, egyszer csak le kell szállni a buszról, pedzi a csalit a hal, továbblapoz az ember a könyvben, teszi a dolgát, ami következik, s a gondolat szétködlik, elillan, meglehet, örökre elillan, csak a fel-felsajgó hiányérzet marad után - az írói lelkiismereten egy lyuk.
Anyaggyűjtések közben is feltorlódnak a gondolatok, nagyobbik részük emberi marad, elég sok esetben a becélzott téma is embrió marad, soha nem jut el a megszületésig.
Az illékony gondolatot valamelyest megőrzi - nem az eredeti szikrázó izzásában, villámfényes világosságában, de azért felidézhetően megőrzi - az írás. Secripta manent. Halomnyi feljegyzésem gyűlt össze évtizedek során - ez a vékonyka kötet csak töredéke. Egy részük beépült az időközben világra hozott regényekbe, tanulmányokba, esszékbe, vitairatokba - a nagy többség, amely részben már a horatiusi kilenc év próbáját is kiállta, külön műfajjá kezd összeállni: noteszlapok, gondolati futamok, példázatok, novellacsírák, írói tűnődések, elmélkedések etüdjei. No és kedves tengercseppjeim: az idővel aforizmává, maximává csiszolódott gondolatok.
nem szórakoztató olvasmány ez a bő mustra. De bármikor elővehető, bárhol kezdhető és abbahagyható. És továbbgondolható.
Vissza