Az orvos halála

Előszó

Hihetetlen, hogy Fekete Gyula 80 éves, hiszen akik ismerjük tudjuk, hogy nemcsak tervekkel teli, rengeteget dolgozó, lélekben örökké fiatal ember - egy szép család feje - hanem napi harcainkban, az ország sorsáról folytatott vitáinkban szellemi és fizikai frissességben huszonéveseket megszégyenítő társunk. 53 könyve jelent meg, s ha a második, harmadik kiadásokat is számoljuk jóval száz kiadás fölött van az életmű többezer oldalának, a háromszoros József Attila-díjas író regényeinek, esszéinek, vitairatainak száma.
A Magyar Örökség-díjas író, a Százak Tanácsa alapító elnöke, a Magyarok Világszövetségének évtizede elnökségi tagja közéleti szereplőként, „a legfontosabb közügy": a magyar népesség sorsának avatott vizsgálójaként, publicistaként, közvélemény-formálóként, szerkesztőként - (az általa vezetett Trikolor Könyvkiadó Örökségünk könyvsorozatának nyomdában immár 25. kötete) - megkerülhetetlen személyisége, egyszemélyes intézmény. 1963-ban írt kisregénye Az orvos halála több nyelven jelent meg eddig 24 kiadásban. A Balaton Akadémia könyvsorozatában most megjelent új kiadás: - a 25. - olvasói, a Balaton Akadémián tartott demográfiai előadássorozatának hallgatói, tanártársai, barátai köszöntéseként született.
Isten éltessen Gyula bátyám, családod, barátaid, tisztelőid sokaságának örömére őrizzen egészségben, jókedvben az emberi kor végső határán túl is. Vissza

Fülszöveg

Már az Olcsó Könyvtárban is megjelent a regény, már a „kötelező olvasmány" rangjára emelték a gimnáziumokban, már film is készült belőle, Páger Antal főszereplésével, amikor az író így vallott könyvéről:
Életének utolsó hetében ismerjük meg az öreg, megfáradt falusi orvost. Semmi olyat, ami a közhit szerint izgalmassá teheti a regényt - sem látványos, idegborzoló tetteket, sem szivárványos szerelmi kalandokat nem várhat tőle az olvasó. Nem titok a sorsa - fölösleges előre kilesni a befejező részből már a cím közli, mi történik vele.
Célom volt ezzel az egyszerűsítéssel. Nem akartam elvonni más izgalmakkal az olvasó figyelmét a lényegről: az ember legbensőbb, legszemélyesebb drámája ez a végső számvetés az élettel. Normális esetben senki sem kerülheti el ezt a számvetést, ezeket az önmagával szembesítő pillanatokat, napokat vagy esztendőket. Épp arra szeretném figyelmeztetni az olvasót, hogy ő sem kerülheti el.
Meggyőződésem, hogy az öreg orvoshoz hasonló emberek viszik előre a történelmet, s ebből az emberfajtából engem a „sarzsi nélküli hősök" sorsa izgat leginkább, jobban mint a rátermetteké, a daliásoké. Ha válogathatnék, olvasóknak is legszívesebben őket választanám. Akik teszik a dolgukat tisztességgel Jó lelkiismeretük és legjobb tehetségük szerint; észrevétlenül élnek és halnak, de munkás kezük nyomát rajta hagyják a világon. Vissza