Fekete Berthold

Fülszöveg

A regény kerete a sötétnek vélt középkor: az alkimisták, felvilágosult királyok, símaszájú udvaroncok, tudós kalandorok és félig - szent tudósok világa. Ebben a világban az író úgy mozog és az olvasó úgy érzi magát, mintha saját századában élne.
A regény hőse, Fekete Berthold, félig legendás, félig történelmi figura. Íratlan hagyomány szerint Freiburgban volt franciskánus szerzetes. Itt fedezete fel a lőport és a lőfegyvereket. Senkisem tudta biztosan, valóban élt-e és mit cselekedett. A hagyomány azt tartotta róla, hogy az alkimisták, a rejtélyes középkori tudósok sorába tartozott, és hogy az ördög cimborája volt... Ki volt, és milyen volt valójában?
A regény eloszlatja a történelmi bizonytalanságot. A csehországi Nimmerfeld ősi kolostorának lebontásakor, egy fali fülkébe rejtve, megtalálták Berthold sajátkezűleg kaligrafált önéletrajzát, amely történelmi ténnyé avatja a hatszázéves legendát. A nyilvánvalóan fiktív, csupán irodalmi formának szánt önéletrajz - maga a regény.
Fekete Berthold valóságos neve Konrád Anklitzen volt... Méltánytalanság volna az olvasóval szemben, ha ismertetnők a párizsi egyetemre járó, a cseh király udvarában forgó s a néphit szerint "az ördöggel cimboráló" híres alkimista, a rejtélyes barát, életútját. Ezzel elütnénk az olvasót egy igazán izgalmas, kalandos fordulatokkal és udvari cselszövényekkel teli szép írásmű élvezetétől. Thúry Lajos Fekete Bertholdja ugyanis nemcsak a középkori tudományok műhelyeiben otthonos. A fekete barát, a puskapor, a mesterséges mennydörgés és villámlás feltalálója, aki sátáni kisérletei közben összeégeti magát és ez megjelenésének ördögi külsőt kölcsönöz, - ez a fekete csuhás olyan középkori hős, aki egyúttal minden korok nagy szellemeinek előfutára is. Berthold frater, mint az új háborúk mestere, és mint a baconi titok, az aranycsinálás, a Tinktúra és a Nagy elixír csalhatatlannak vélt túdora, végül azonban a tudomány szolgálatában, az erkölcsi világrend érdekében esik el, miként oly sok társa és utódja a későbbi történelemben. Berthold megéli saját tudományának rettenetes alkalmazását hatalomra éhes királyok és elismerésre vágyó udvaroncok önámító érveléseinek eredményeként, s aztán megjárja a kínzókamrákat is. De a Nagy Titkot, a Tinktúra és a nagy Elexír receptjét, amelynek reményében életét mégis meghagyja a király, Fekete Berthold, az ördög cimborája, nem adja ki. Ehelyett egy elorzott pergamenten megírja élete tragikus történetét és elrejti egy kolostori falrekeszben - az utókor számára, - s talán okulására.
Az utókor mi vagyunk, mai írók és olvasók. A kézirat, a regény, elkerülhetetlen tanulsága, hogy az ember minden új fegyvert felhasznál önmaga ellen, bármilyen pusztító legyen is az. Így történt az első kőbalta feltalálásától napjainkig. De ezt a párhuzamot a regény nem mondja ki, csak dermesztő lelki közelségbe hozza a mai kor új fegyvereivel. Így alkalmas arra, hogy az olvasót ráébressze korunk problémáinak fenyegető megoldatlanságára.
Végül a kiadó még csak annyit tesz hozzá az elmondottakhoz: megtiszteltetésnek érezzük és büszkék vagyunk rá, hogy az emigráns irodalomnak ezt az egyedülállóan szép írását, ezt a megrázóan szerkesztett, mai aktualitásokat ébresztő regényt, mi nyújthatjuk át a magyar olvasónak. Vissza