Fekete áradat

Fülszöveg

i
-!''.IM-IjíÍ
KC JONES


C"
Ez is csal< egy átlagos napnak indult a tengerparton. Aztán véget ért a világ
IVIike és Beth a meteorvihar előtti estéig még csak nem is tudtak egymás létezéséről. Az életunt, depressziós filmproducer és az alkalmi munkából élő, kiégett nő véletlenül szomszédok lesznek, majd pár üveg pezsgő és az emberi kapcsolat iránti igényük lángra lobbant köztük valamit. Egy részeg és elkeseredett egyéjszakás kaland után a két idegen arra ébred, hogy egy váratlan csillagászati esemény hatalmas pusztítást végzett a környéken. De a kozmikus fényshow csupán a kezdete valami sokkal nagyobbnak és sokkal rémisztőbbnek. Az újdonsült pár a kihalt oregoni tengerparton ragad, ám segélyhívásaik válasz nélkül maradnak, a dűnék mögül pedig ismeretlen lények sikolyait hallják. A közelgő dagály eléri a kocsit, majd felfoghatatlan borzalmak sora veszi kezdetét.
A két önpusztító léleknek meg kell találnia egymásban az erőt, hogy együtt szembenézzenek a múltjukkal, és... Tovább

Fülszöveg

i
-!''.IM-IjíÍ
KC JONES


C"
Ez is csal< egy átlagos napnak indult a tengerparton. Aztán véget ért a világ
IVIike és Beth a meteorvihar előtti estéig még csak nem is tudtak egymás létezéséről. Az életunt, depressziós filmproducer és az alkalmi munkából élő, kiégett nő véletlenül szomszédok lesznek, majd pár üveg pezsgő és az emberi kapcsolat iránti igényük lángra lobbant köztük valamit. Egy részeg és elkeseredett egyéjszakás kaland után a két idegen arra ébred, hogy egy váratlan csillagászati esemény hatalmas pusztítást végzett a környéken. De a kozmikus fényshow csupán a kezdete valami sokkal nagyobbnak és sokkal rémisztőbbnek. Az újdonsült pár a kihalt oregoni tengerparton ragad, ám segélyhívásaik válasz nélkül maradnak, a dűnék mögül pedig ismeretlen lények sikolyait hallják. A közelgő dagály eléri a kocsit, majd felfoghatatlan borzalmak sora veszi kezdetét.
A két önpusztító léleknek meg kell találnia egymásban az erőt, hogy együtt szembenézzenek a múltjukkal, és túléljenek egy apokaliptikus rémálmot.
„- Az meg mi volt? - nyögök fel a lábamat markolászva. Rengeteg a vér. Élénken, ragacsosan szivárog át az ujjaim között. Ismét megjelennek azok a foltok a szemem előtt.
- Nem tudom! - sír fel Mike. Ő is vérzik. Micsoda cirkusz. - Mennünk kell. Megint az a hang a dűnék felől. A megkínzott fém és a csikorgó fogak rikoltása. Legszívesebben megállnék, lefeküdnék, magzatpózba kuporodnék, és szépen meghalnék, csak hogy ne kelljen többé hallanom.
Aztán újabb hangok csatlakoznak hozzá. Egy, kettő, talán több. A kórus mélyre hatol, tányért karcoló evőeszközökként, élő és éhező entitásként ássa bele magát a fejembe. Az álmomban sem csak egy volt. Hogy is felejthettem el? És hogy lehet, hogy Mike nem hallotta őket? Hiszen ő ráadásul odakint volt!
- Gyerünk, Beth! - siettet Mike, túlkiabálva a kórust. - Ne nézz hátra! Csak menj! Gyorsabban!" Vissza