Előszó
Azzal a mondással üdvözlöm az olvasót, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Az egyik azért sír, mert 33 év után már nem motivál semmi, hogy lapokhoz rohangáljak a karikatúráimmal. 2000 tavaszán vettem részt utoljára országos kiállításon, ahol - csakúgy, mint a megelőző évben - valamennyi beadott karikatúrám elveszett. Szerencsére fénymásoltam ezeket, így mindegyik szerepel ebben a könyvben is.
A másik szemem azért nevet, mert 33 év alatt több ezer rajzom jelent meg a sajtóban, és immár a huszonegyedik könyvillusztrációm készült el, így átnyújthatom minden kedves olvasómnak ezt a kötetet.
Utólag meg kell állapítanom, hogy valóságos kultúrtörténet a rajzolói pályám. Érettségim után jó fél évvel már a Ludas Matyi külsőseként olyan egyéniségekkel ismerkedhettem meg, mint Tabi László, Ősz Ferenc, Peterdi Pál, Somogyi Pál vagy Sajdik Ferenc, Dallos Jenő, Brenner György és mások. Később a Fülesnek, az Ifjúsági Magazinnak és a Magyar Ifjúságnak kezdtem rajzolni. Itt találkoztam Ruszkay György, Pécsi Gábor és Mikulka Gyula művészeti vezetőkkel. Ők segítettek elindulni ezen a furcsa, girbegurba pályán.
Kérészéletű nyomdász pályafutásom után az egykori Ifjúsági Lapkiadó lapjainak és kiadványainak kezdtem dolgozni, majd következett a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, ahol több mint egy évtizedet töltöttem el képszerkesztőként. Olyan kollégáim voltak, mint Janikovszky Éva, Csukás István, Rónaszegi Miklós, Rigó Béla, Lengyel Balázs és sok más kiváló író-szerkesztő. Később hozott össze a jó sorsom Tibayné Pártos Judit humoristával, akivel négy könyvet szerkesztettünk és jelentettünk meg közösen!
A rajzok, a megjelenésük idején divatos tipográfiai környezetben meghagyva, szűkebb válogatást mutatnak be azokból a sajtógrafikákból, amelyek méltán képviselik a jellegzetes, néhány vonallal megrajzolt Gáspár-karikatúrákat. 1967-tel kezdődően, amikor kinyomtatták az első rajzom az Ifjú Nyomdászban, egészen 2000-ig, amikor elvesztek arra a bizonyos kiállításra beadott íróportréim. A bal oldalon látható gimnáziumi iskolaújság valójában az első publikációm volt abból az időből, amikor még nem volt szó rendszerváltásról és tiltott jelképekről. Szeretett és nagyrabecsült osztálytársaimmal a mai napig tartom a kapcsolatot! Ennek ékes bizonyítéka az az opera kézikönyvsorozat, melynek kiadója a Tudomány Kiadó és annak ügyvezetője, Guti Péter a túloldalon is látható középiskolai osztálytársam. Ezekben a lexikonokkal vetekedő vastagságú kötetekben közel 150 operaszerző - képünkön Mogyeszt Muszorgszkij - portréját rajzoltam meg, a cseppet sem könnyű képszerkesztői munka mellett. Tehát nem csak az elmúlt század utolsó harmadával, hanem a 21. század első éveivel is el tudok számolni a kedves olvasónak!
Vissza