Előszó
Ez a tanulmány harmincöt évvel ezelőtt, életemnek abban a szakaszában született, amikor - kihasználva a hegyvidéki nyaralást - háttérbe szorítottam mindennapos, megszokott foglalatosságomat: a...
Tovább
Előszó
Ez a tanulmány harmincöt évvel ezelőtt, életemnek abban a szakaszában született, amikor - kihasználva a hegyvidéki nyaralást - háttérbe szorítottam mindennapos, megszokott foglalatosságomat: a jelenkori történelem kommentálását, és saját magamat kezdtem boncolgatni: ki vagyok én valójában? Mi vagyok? Mi az értelme életemnek? Égető szükségét éreztem annak, hogy tisztázódjék, egyszerűsödjék, letisztuljon bennem a személyiségemről alkotott kép. Mert igaz ugyan, hogy mélységes megelégedéssel töltöttek el családi és szakmai életem, a barátaim és az, hogy sikerült gyökeret vernem új hazámban, Franciaországban, lényem legmélyén mégis nyugtalanságot, szorongást és egyfajta hiányt éreztem - olyasmit, aminek természetével nem voltam tisztában, annak ellenére sem, hogy már túl voltam egy lelkiismeretesen végzett pszichoanalízisen is. Oidipusz-komplexusom, különböző traumák, frusztrációk, konfliktusok mind napfényre kerültek - mégis gyötört valami ki nem mondott, rejtett, nem rendjén való dolog, amit azonosítani kellett. Ebből a szükségből született ez a könyv. Kutatásaim során olyan pontra jutottam, ahol a józan elmélkedést elfújta a szenvedély szele, a megértés pedig átengedte a helyet a képzeletnek, az ihletnek. Valószínűleg a költők, a muzsikusok vagy a próféták élhetnek át ahhoz fogható elragadtatást, amiben nekem volt részem - gondoltam magamban -, amikor egy más lény diktálására írtam, aki bennem volt, és ugyanakkor fölöttem is állt.
Az eredmény, bevallom, váratlanul ért. Olyan álom szövevényéhez volt hasonlatos, amelyre ébredéskor többé-kevésbé emlékezünk, és így kulcsot kapunk a bennünk motoszkáló rejtély megoldásához.
Vissza