Fejlődik a hitünk

Fülszöveg

Ezt a könyvet majd tízéves tapasztalatból írtam. Hitbeli problémákról nem szabad elvontan beszélni, hanem mindig vissza kellene menni a tapasztalati síkra. Így ha valaki azt kérdezte, hogy van-e Isten, visszakérdeztem, hogy hisz-e Istenben és milyen tapasztalatok vezették mostani álláspontjához. A felelt mindjárt egy kis élettörténet volt. Így lassan hasonlóságokat fedeztem fel a hit és az emberi élet fejlődése között.
A kisgyerek saját mesevilágában él és a hit is sokszor csak meséken és csodás történeteken keresztül juthat el hozzá. Amikor a serdülőkorban ezt a mesevilágot leveti, a hitet is sokkal reálisabb módon érti meg, ha van valaki, aki ebben az elmélyülésben segít. Aki egyetemista korában még mindig a naiv mesevilágból meríti hitét, jogosan tartja irreálisnak és érhető, ha elveti. De ez nem a hitnek a baja, hanem annak, akinek a hite nem tartott lépést szellemi és lelki fejlődésével.
Hasonló észrevételem volt, hogy a a fiatalok, akik a hit és Isten ellen lázadtak, ugyanakkor szüleik, a társadalom és az élet sok más tényének is ellenszegültek.
Beszélgetéseimben azt a megfigyelést is tettem, hogy akik a hitnek serdülőkora után újra vallásosak lettek, azoknak a felfogása egészen más volt mint a gyerekhit. Az egyháztól a szentségektől, az evangéliumtól eltávolodtak, de hittek egy magasabb erőben, mely a természetben, az emberi szeretetben, a szegények szolgálatában fejlődik ki. Ezekben a személyekben sokszor meglepő emberi érzéseket fedeztem fel. Nem kételkedhetem, hogy tényleges és autentikus hitük van. Így alakult ki bennem annak az ismerete, amit felnőtt hitnek neveztem.
Elsődleges célom ezzel a könyvvel a kölcsönös megértés elősegítése. Vissza