Fejlődéspszichológia

Előszó

A könyv harmadik, bővített kiadását tartja kezében az olvasó. A négy éves használat elegendő idő volt ahhoz, hogy észrevegyem és korrigáljam a tankönyv hiányosságait, és az azóta tudomásomra jutott új információkkal kiegészítsem a meglévő ismereteket.
Az utóbbi években - tapasztalataim szerint - a pedagógusképzésben megnőtt az igény a lélektani ismeretek iránt. A gyakorló pedagógusok is fokozottan igénylik fejlődéspszichológiai tudásuk felfrissítését, a korszerű, új eredmények megismerését, sőt a szülők egy része is szeretné ilyen irányú ismereteit bővíteni. Biztos pszichológiai alapok nélkül nehéz elképzelni a nevelést. Bármilyen típusú iskolában dolgozik valaki, bármilyen életkorú gyermeke van, a fejlődéslélektant nem lehet „megúszni".
Ez a tankönyv arra vállalkozott, hogy az életkori periódusokban jelentkező életkori sajátosságokat írja le, de természetesen nem lehet megkerülni az elméleti problémákat sem. A könyv részben tükrözi azt a szemléletváltást, ami a fejlődéspszichológiában a legutóbbi évtizedekben végbement, és keresztmetszetet próbál adni a legújabb és legkorszerűbbnek számító tudományos eredményekről.
A könyv elsősorban a leendő óvodapedagógusoknak és szociálpedagógusoknak kíván segítséget nyújtani a fejlődéspszichológia tanulmányozásához. Általában életkori szakaszonként mutatja be a gyermek pszichés jellemzőit, sajátosságait, de néhányszor előfordul, hogy az egyes fejezetekben az adott pszichikus funkciót keresztmetszetben is tárgyalja, pl. az érzelem, vagy a gondolkodás esetében. Mivel a fejlődéspszichológiai kutatómunka fókuszában jelenleg az élet korai szakasza, a korai személyiségfejlődés áll, ezért ezen kutatások eredményeibe is betekinthet az olvasó.
A könyv szintézisét szeretné adni a különböző pszichológiai irányzatok fejlődéspszichológiai nézeteinek, de ez gyakran szinte lehetetlen feladat. Néhány klasszikusnak mondható elmélet tisztán is belekerült a tankönyvbe, pl. Mahler vagy Erikson teóriái. Ezek esetében úgy éreztem, mondandómat összefoglalják, és továbbgondolásra késztetik az olvasót, magasabb elméleti, absztrakciós szintre jutnak el, mintha csak az én értelmezéseimmel szembesülnének. Vissza