Fejezetek az orvosi szociológia és társaslélektan tárgyköréből (dedikált példány)

Előszó

Az orvosi szociológia ma már ismert és az orvosegyetemi oktatásban és az egészségüggyel kapcsolatos tudományos kutatásban kellően képviselt diszciplína. Vannak tankönyvei, jelentős a szakirodalma. Mégis elégtelennek tűnik az a mérték, amennyiben az orvosi köztudatban és az orvosi gyakorlatban szerepelnek koncepciói és ismeretei. Pedig a szociológiai nézőpont nagyon fontos, mind a betegségek és a gyógyítás társadalmi összefüggéseinek megértése, mind pedig a mindennapi orvosi munka szempontjából.
Ezért szántam el magam e tanulmányok közreadására. Az elmúlt kb. két évtizedben a tárgykörben megírt tanulmányaim áttekintésekor láttam, hogy ezekben az orvosi szociológia egy sajátos vetülete tükröződik, meglehetősen összehangolt és sajátos szemléletet kifejező módon. Ez a vetület a közvetlen betegellátó tevékenység. Az orvos és a beteg viselkedésének és lelkiállapotának szabályrendszere, közvetlen a gyógyító találkozásra vonatkozóan. A szemlélet a szociálpszichológia nézőpontja, amelynek a szociológiában is nagy fontossága van, amelyet azonban nálunk nem ismernek eléggé, mert a magyar szociológia kialakulásakor, és még utána hosszú ideig, szinte a nyolcvanas évek elejéig a tárgy meghatározásában a makroszociológia volt az irányadó. A marxista felfogás fő kritikája a „polgári szociológiával" szemben a társadalmi tények „elpszichologizálása" volt, éppen ezért a „mikroszociológia" nem volt kívánatos, és mivel egyetemi kurrikulumokból és kutatási pályázatokból kimaradt, nem is vált a kibontakozó magyar szociológiai tradíció szerves részévé. Pedig a szociológia alkalmazása nem lehetséges e releváns, a társadalmi tudat, a köznapi emberi akciók szempontjából oly lényeges jelenségszint nélkül. Minden alkalmazott ágazatban éppen ez az emberközeli, praxisra irányuló megközelítés adja a fő érdekességét a tárgynak, a tudománynak.
Így van ez az orvosi szociológiában is. Mivel a tanulmányok főleg szociálpszichológiai jellegűek, ezt a címben is kifejezésre akartam juttatni.
A hatvanas években az én tanulmányaim adtak először hírt az orvosi szociológiáról és annak főbb ágazatairól. A korai tanulmányokat már nem láttam érdemesnek arra, hogy újra megjelenjenek, ezek már kellően tükröződnek az újabb szakirodalomban, ismertető jellegük már nem teszi aktuálissá őket. Felvettem viszont ebbe a gyűjteménybe néhány olyan írást, amely a magyar orvosokról készült empirikus vizsgálatok eredményeit tartalmazzák. Ezekben idősebb, magasabb társadalmi rangú kollégák voltak a vezető szerzők, akik a vizsgálatokat és a róluk készült beszámolók megjelenését lehetővé tették. Mivel e vizsgálatok módszertanát és szemléletét alakítóan befolyásoltam, és mivel itt is a társaslélektani nézőpont nyert teret, ezeket a munkákat is szívesen tekintem annak az irányzatnak részeként, amelyet én hangsúlyozni szeretnék. Azért is látnám szívesen újabb közlésüket, mert olyan kérdésről van bennük szó, amelyek azóta is ritkán szerepelnek a kutatásban és a szakirodalomban. A fő kérdés a pályaelégedettség, a hivatás szerepében érzékelt közérzet, az életmód és a pálya viszonya. Úgy vélem, az adatok e témakörökben kiegészítik és mintegy illusztrálják az elméleti fejezeteket. Vissza