Fejezetek a tegnap világából

Előszó

A Történelemtudományok Doktori Iskola egyik fontos képzési célja, hogy doktoranduszaink kellő jártasságra tegyenek szert a konferenciaszervezésben, és a lényegre törő, közérthető, de szép magyarsággal megfogalmazott tudományos előadások tartásában. A tudományos közéletbe való belépés előfeltétele, hogy a doktori fokozatot szerző, fiatal történész szakemberek versenyképesek legyenek a már nagy gyakorlattal és rutinnal rendelkező kollégáik között is. Azzal pedig, hogy a konferencia-előadásokat rendszeresen tanulmánykötetben is publikáljuk, elősegítjük hallgatóink alapvető céljának: a saját kutatásaikon alapuló, új tudományos eredményeket is hozó doktori értekezésének a formába öntését, megírását.
A doktori iskolában működő 15 program - elsősorban a nagyobb létszámmal rendelkezők - évente rendszeresen szerveznek tudományos konferenciákat, vagy önállóan, vagy több, rokonterülettel foglalkozó program hallgatói közösen. A színvonalas szereplésre a doktoranduszokat témavezetőjük készíti fel, közölt tanulmányaikat pedig az illetékes szakemberek lektorálják.
Az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Doktori Program 2008 júniusában tartott két napos tanácskozásán imponálóan gazdag programot követhettünk nyomon. Az előadók, a tanárok és a hallgatók - akik szép számmal megjelentek - az elhangzottakról hasznos eszmecserét folytattak. Erre nem csak a több kiváló előadás kínált lehetőséget, hanem az a tény is, hogy a szervezők - nagyon helyesen - nem kötötték az előadókat szigorúan meghatározott tematikus rendhez. Szóhoz juthatott mindenki, aki doktori témájából adódóan a 19. és 20. századi magyar történelem érdeklődésre számot tartható problémáját, kérdését vette górcső alá.
Az ülésszakokat vezető oktatók annak idején konkréten és egyenként is értékelték az elhangzott előadásokat, ezt itt nem lenne célszerű megismételnünk. Inkább arra hívnánk fel a Tisztelt Olvasó figyelmét, hogy a doktori program által kínált lehetőségekkel élve, doktoranduszaink az említett két évszázad szinte minden területét - kivéve talán a gazdaságtörténetet - érintették. Nem fontossági sorrendben meg kell említenünk a klasszikus értelemben vett politikatörténetet, amely véleményünk szerint korszerűen művelve ma is a történettudomány gerincét képezi. Új kutatási eredményeket sejtető, a szakma módszertanát szigorúan betartó előadásokat hallhattunk, és ebben a kötetben olvashatunk a nemzetiségi kérdésről, a parlamentarizmusról, egyes kiemelkedő történeti személyiségekről. Az eszmetörténet, a művelődéstörténet és kultúrtörténet, a művészettörténet témaköreiből, vagy legalább is azok köztörténettel való érintkezési pontjairól született munkák jelzik, hogy doktori képzésünk nem zárkózik be a hagyományos politikatörténet elefántcsonttornyába. Vissza