Fejezetek a Pápai Református Nőnevelő Intézet történetéből

Előszó

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek ez a második önálló kiadványa, az intézet keretében egyre inkább kibontakozó tudományos munka terméke. Jellege szerint iskolatörténeti mű: az egykori Pápai Református Nőnevelő Intézet néhány évtizedes, eddig sok tekintetben feldolgozatlan tevékenységét ismerteti. Ezen túlmenően kiegészíti a Pápai Református Kollégium történetével kapcsolatos kutatásokat, illetve az e tárgyban 1981-ben megjelent magas színvonalú, részletes összefoglalást is. A dunántúli reformátusság körében „nátus" néven ismert és emlegetett nőnevelő intézet ugyanis egész története során ilyen vagy olyan formában, de mindenkor szorosan kapcsolódott a főiskolához. Kiadványunk megjelentetése talán a hazai neveléstörténeti kutatás szempontjából sem teljesen érdektelen. Nemcsak azért, mert minden iskola története gazdagíthatja a képet, hanem azért is, mert jelen esetben olyan intézményről van szó, amely sajátos feladat és cél jegyében, a nőnevelés előmozdítása érdekében jött létre és tevékenykedett. Végül arra is rámutathatunk, hogy a szerző egy sajátos színt képviselő református nevelési intézmény történetének a feldolgozásával az egyháztörténet-írás területén is számon tartandó munkát végzett.
A nátus pedagógiai módszereiről, nevelési eszményéről, tananyagáról, rendjéről különféleképpen lehet vélekedni. Egy azonban bizonyos: ez az intézet nevéhez híven mindig nevelni akart. A maga korának körülményei között úgy akarta formálni növendékeit, hogy személyes és családi életükben, hivatásuk gyakorlásában, a kisebb-nagyobb közösségekben, a társadalomban és a hazában teljes emberként álljanak helyt. Emberformáló erejéről tesznek tanúságot azok a szép, nemegyszer megindító visszaemlékezések is, amelyeket - az egykori tanítványok szívességéből - a kötet második része közöl. Vissza