Fejezetek a műtősasszisztensek kézikönyvéhez II.

Előszó

A perifériás érrendszer betegségeinek diagnosztikájában a klinikai vizsgálatok /oscillometria, plethysmographia, rheographia/ mellett e legjelentősebb vizsgálati methodika az angiographia, egy adott árterület kontrasztanyag feltöltésével egyidejűleg végzett röntgenfelvétel, A kifogástalan technikával készült angiogramm szolgáltatja a legtöbb információt az erek állapotáról, a sérülés, elzáródás vagy egyéb elváltozás helyéről, kiterjedéséről. Felvilágosítást nyújt az érfal meszes voltáról, az esetleges szűkületekről vagy tágulatokról, az elzáródást áthidaló collateralis keringés milyenségéről, az artériák és vénák közötti kóros összeköttetésekről. A jó minőségű angiographiás képek a műtéti indicatio és műtéti terv felállításában nélkülözhetetlenek.
Ha a vizsgálat az arteriás rendszeren történik, a kontrasztanyag beadásának helyétől függően arteriographiáról, ill. aortographiáról beszélünk. A vénás rendszeren végzett hasonló vizsgálatot phlebographiának nevezzük, míg a vena cava superior és inferior feltöltését cavographiának hívjuk. A nyirokérrendszer röntgen ábrázolása a lymphangiographia.
Minden angiographiás vizsgálat lényege a megfelelő jódtartalmú, sugárfogó, röntgenfilmen árnyékot adó kontrasztanyag bejuttatása kellő nyomással a választott érbe, közben sorozatfelvétel készítése. Angiographia előtt kötelező elvégezni az un. jódérzékenységi próbát: 1 ml kontrasztanyagot adunk intravénásán vagy 0,2 - 0,3 ml-t intracutan. Pozitivitás esetén a vizsgálat allergiás reakciók veszélye miatt nem végezhető el. Vissza