Fejezetek a magyar sport 20. századi történetéből

Fülszöveg

„Megint szegényebb lett egy kimagasló képességű vezetővel 0 magyar sport: meghalt a 75 éves Kocsis Mihály. Nevét nem ismerik úgy, mint egy aranytól csillogó olimpiai bajnokét, mert élete végéig szerényen a háttérben maradt, nem szerepelt a nyilvánosság előtt, de annál többen halmoztak babért babérra az ő munkássága nyomán. Kocsis Mihálynak, ennek a halkszavú sportembernek számottevő része van a magyar sport felszabadulás utáni világraszóló sikereiben. Volt ő az aranybányának is nevezett híres tatai edzőtábor igazgatója, az 1948. évi londoni olimpián a magyar küldöttség mindenes-gondnoka. Alkotó géniuszának azonban az az időszak kedvezett leginkább, amikor a Központi Sportiskola igazgatói székében irányította a magyar élsport utánpótlásának legfontosabb intézményét. Szerény magatartásával, minden lépésével, ezernyi ötletével a magyar sport fejlődését szolgálta. Minden erőfeszítéséért, minden áldozatáért kárpótolta őt a magyar dicsőség, amelyet a gondjaira bízott ifjú sportolók... Tovább

Fülszöveg

„Megint szegényebb lett egy kimagasló képességű vezetővel 0 magyar sport: meghalt a 75 éves Kocsis Mihály. Nevét nem ismerik úgy, mint egy aranytól csillogó olimpiai bajnokét, mert élete végéig szerényen a háttérben maradt, nem szerepelt a nyilvánosság előtt, de annál többen halmoztak babért babérra az ő munkássága nyomán. Kocsis Mihálynak, ennek a halkszavú sportembernek számottevő része van a magyar sport felszabadulás utáni világraszóló sikereiben. Volt ő az aranybányának is nevezett híres tatai edzőtábor igazgatója, az 1948. évi londoni olimpián a magyar küldöttség mindenes-gondnoka. Alkotó géniuszának azonban az az időszak kedvezett leginkább, amikor a Központi Sportiskola igazgatói székében irányította a magyar élsport utánpótlásának legfontosabb intézményét. Szerény magatartásával, minden lépésével, ezernyi ötletével a magyar sport fejlődését szolgálta. Minden erőfeszítéséért, minden áldozatáért kárpótolta őt a magyar dicsőség, amelyet a gondjaira bízott ifjú sportolók arattak a nemzetközi küzdőtereken. Ez volt az ő dicsősége is, magáénak vallotta mások hírnevét is, de csendesen, a háttérben meghúzódva. Nyugdíjas volt már, de ő a nyugalmat sohasem ismerte, pedig néhány »csengetés« márfigyelmeztetteőtarra, hogy gondoljon végre a pihenéshez való !ogára is. Fáradhatatlanul dolgozott a Sportmúzeumban, munkájának egyik eredménye volt a jelentős sportkönyv-kiállítás, de ott volt azon az értekezleten is, amelyen sportbéli újítások, találmányok nem mindig sima útját vették szemügyre. Elmondhatta, hogy semmi sem idegen tőle, ami sport. Nevére talán majd néhány vándordíj emlékezteti a sportvilágot, de az ilyesmit mindig személyes ügynek tekintette. Díjai mások nyakáéban függtek, érmei mások mellén csillogtak, azokén, akiknek dicsőségét szerényen előkészítette. így találta rendben levőnek. És valahányszor magyar sportolónak tapsolunk, egyben Kocsis Mihály emlékének is áldozunk."
(Feleki László: Napló - Képes Sport; 1985. január 22.)

0910-1985)
Testnevelő tanár, sportszervező, 1937-ben végzett a Testnevelési Főiskolán, másfél évig gimnáziumban tanított, 1938-ban került a csepeli Weiss Manfréd Vállalatok sportosztályának élére, ahol érdeklődése a munkástestedzés és a szabadidősport felé fordult. Ugyanakkor a kajak-kenusport egyik magyarországi megszervezője. (Később rendezője az 1947-es tatai I. Munkás Kajak-kenu Európa-bajnokságnak, a hatvanas évek elején a Budapesti Kajak-kenu Szövetség elnöke.) 1945 után Csepelen folytatta sport szervezői munkáját, ezzel egy időben az Országos Sporthivatal megbízásából az 1948-as londoni olimpiai felkészítés sportfelelőseként dolgozott, itthon és az olimpia helyszínén. 1955: a Spartacus sportegyesület országos központjának munkatársa. 1955-57: a Tatai Edzőtábor vezetőjeként a melbourne-i olimpiai felkészítés résztvevője. 1957-től a Testnevelési Tudományos Tanács, illetve a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet togjaként elméleti vonalon dolgozott, egyik ötletadójaként és szervezőjeként részt vett az Ötnyelvű sportszótár szerkesztésében (1952), tanulmányokban rendszerezte sportszervezői tapasztalatait. Ötévnyi vendéglátó-ipari kitérő után 1964-ben került a Központi Sportiskola élére, ahol hétéves munkával lefektette a sportiskolái rendszer alapjait, kidolgozta az utánpótlás-nevelés elméletét és gyakorlatát. Az úttörő tevékenységű műhelymunka rendkívüli, gyakorlati eredményekben gyümölcsözött; a KSI azokban az években világhírű edzők és versenyzők elindítója volt. Nyugdíjba vonulásától haláláig élénk kapcsolatban állt a nemzetközi sportélet vezető személyiségeivel; életének utolsó évtizedében a Testnevelési és Sportmúzeum tudományos szaktanácsadójaként működött. Tiszteletbeli tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Akadémiának (Görögország). Főbb művei: Vállalati sport - munkóstestedzés (1942); A legsikeresebb Olympia felkészülésének tanulságai (1948); Olimpiai nemzetek (1976; dr. Nagy Tamással közösen). Vissza